Seite 145 [145]
5. Intezmenyesüles « 143
maradtak átléphetetlen korlátai és korlätozottsägai. A pszichiátria például a
korszak retorikájában mindig csak a rendszer működését segítő, a szocialista
társadalmat védő szerepben kaphatott helyet. Például az MPT megalakulását
hírül adó egyik közlemény így fogalmaz: , megszületett a Magyar Pszichiát¬
riai Társaság, amelynek tíz munkacsoportból álló pszichoterápiás szekciója
mind aktívabban foglalkozik azokkal a gyakorlati és elméleti tudnivalókkal,
amelyek a maguk módján segíthetik (de persze nem pótolhatják) a szocialista
demokrácia fejlődését. "VA páciensek gyógyítása helyett tehát a szocializmus
céljainak elősegítése lehetett az egyesület célja, pontosabban: a kormányzati
megnyilatkozások szerint annak érdekében történhettek kezelések, hogy a
páciens minél inkább beilleszkedjen a szocialista társadalomba - és a hang¬
súly az ideológián, a szocializmuson van, de mivel a rendszer alapvetően kö¬
zösségközpontú, a társadalom szó sem elhanyagolható. Ez könnyen belátha¬
tó, ha az 1979-től működő, a Magyar Tudományos Akadémia által irányított,
interdiszciplináris kutatásra: a Társadalmi Beilleszkedési Zavarok (TBZ) ¬
kutatásra gondolunk, amelynek már a neve is árulkodó, hiszen tulajdonkép¬
pen a devianciák: öngyilkosság, mentális zavarok, alkoholizmus, bűnözés,
gyermek- és ifjúsági veszélyeztetettség tartoztak ide."" Tehát a pszichiátriai
betegségek elsősorban a szocialista társadalom szempontjából voltak értel¬
mezhetők, de bármilyen szakirányt választott is az orvos, még az 1985-ös
felsőoktatási felvételi tájékoztató szerint is követelmény volt számára, hogy
végzéskor , rendelkezzék a marxista-leninista világnézet alapján álló, magas
fokú általános és szakmai műveltséggel és annak megfelelő magatartással,
felelősség- és hivatástudattal" (BöHM 1985: 128). A gyógyító folyamat és az
egészségvédelem - legalábbis a hivatalos retorika szerint — marxista megala¬
pozottságú, elkötelezettségű volt, és ezen az sem változtatott, hogy a hatalom
támogatóan lépett fel a pszichiáterszakma önállósodása érdekében. Ezt az
egyesület első elnöke is megtapasztalhatta.
Juhász Pál 1916-ban született, orvosi tanulmányait Debrecenben végezte.
A Debreceni Ideg- és Elmeklinikán Sántha Kálmán mellett kezdett dolgoz¬
ni, részt vett az első magyarországi EEG-labor létrehozásában. 1950 és 1957
között a Magyar Néphadsereg fő ideg-elmegyógyásza volt (ahol korszerűsí¬
tette, illetve megalapozta a neurológiai, pszichiátriai, idegsebészeti ellátást),
egyúttal az Országos Idegsebészeti Tudományos Tanács tagjaként működött.
1957-től a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanára, az Ideg- és Elmekli¬
nika igazgatója. 1967-ben Budapestre hívták, szintén a Klinika vezetésére.
A budapesti egyetemen pszichológiai tárgyú szemináriumokat szervezett az
orvostanhallgatóknak, pszichodiagnosztikai laboratóriumot hozott létre, és
“7 Antal Gabor: Onismeret. Magyar Nemzet 1980. december 24. 36(301). 1.
#8 A kutatäsröl részletesebben: Koval 2016b: 141-146; PLEH 2016.