Page 133 [133]
5. Intézményesülés s 131
1969 végén sajátos módon összefonódott a MIET Pszichoterápiás Munka¬
csoportja, a MRT Pszichiátriai Szekciója és az - ekkor még egyesület nélküli,
tehát formális szempontból láthatatlan - analitikusok tevekenysege: 1969.
november 29-én közösen rendeztek tudományos ülést a 80. születésnapját
ünneplő Hermann Imre tiszteletére. Rajka köszöntője után előadást tartott
volna a Londonban élő Bálint Mihály (aki végül betegsége miatt nem jött el),
a New Yorkba emigrált Bak Róbert, valamint a már említett , Ötök" (akik ek¬
kor még nem számítottak annak), azaz öt magyarországi pszichoterapeuta,
vagy ahogy Hidas György fogalmazott: , a hatvanas években, az illegalitás¬
ban felnőtt néhány fiatalabb pszichoanalitikus", akik először léptek a nyil¬
vánosság elé (HipAs 1998: 119). A pszichoanalízis egyik úttörőjének számí¬
tó Hermann köszöntésére rendezett ülés, az előadásokat tartalmazó kötet
megjelentetése, nem utolsósorban Hermann Imre állami kitüntetése?" azt
jelezte, hogy a pszichoanalízis, pszichoterápia , tiltott" jellege hivatalosan is
megszűnt. , Támogatott" kategóriáról mégsem beszélhetünk, még akkor sem,
ha egyes képviselőik szakmai munkáját elismerték. A pszichoanalitikus terá¬
piára jelentkezők, a leendő pszichoanalitikusok helye még a rendszerváltásig
a fél-legalitás maradt. Vikár György így emlékszik vissza analitikusjelöltsé¬
gének időszakára: „a tiltott gyümölcs varázsa is vonzott. Az érzés, hogy egy
totalitárius diktatúrában (ami ugyan akkor már lazulóban volt) valamit az
illegalitás határán saját iniciatívából csinálunk - még veszélyt is vállalunk
érte, bár sejthetően ez a veszély nem volt túl nagy. A nyolcvanas évek elejétől,
a pszichiátriai társaság megalakulásától az ideológiai korlátok gyakorlatilag
megszűntek, hiszen az MPT-n belül nyíltan megalakulhatott a pszichoanali¬
tikus munkacsoport. Vállalásunknak mégis volt valamilyen sajátos pátosza,
és a hivatalos ideológia még mindig valamilyen súlyként nehezedett gon¬
dolkodásunkra, küzdeni kellett vele magunkban, vagy annulálni, kijátszani
vagy vitatkozni vele. Ezt a súlyt csak a rendszerváltás vette le rólunk, de ak¬
kor a pátosz is szétfoszlott" (VIKÁR 1998: 299).
A rendszerváltás előtt tehát a pszichoterápia, de különösen a pszichoana¬
lízis, jóval többet jelentett és jelképezett, mint egy elmélet és módszer a lé¬
lektani betegségek kezelésére -— még akkor is, ha a Kádár-korszak második
felében már nem számított szitokszónak. Üldöztetésről nem beszélhetünk,
noha még előfordult olyan az 1970-es években, hogy az egyetemi oktatót tan¬
székcsoporti meghallgatásra hívták amiatt, hogy túlságosan lelkesen tanítot¬
ta Freudot (LUKÁCcs 2013: 28), és egyesek - szakmai körökből is - hajlamosak
voltak gúnyolódni, kinevetni azokat, akik pszichoterápiával, pszichoanalí¬
359 , Meghívó. Orvosi Hetilap 1969. november 23. 110(47). 2794.
50 A nyugalmazott főorvos 1969 októberében kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát , 80.
születésnapja alkalmából, eredményes munkássága elismeréséül." Kitüntetések. Magyar Hírlap
1969. oktöber 31. 2(301). 5.