Oldal 128 [128]
126 e Élettörténet és pszichoterápia
címmel hajlandó volt az aktuális Hétvége?" nyitó előadásának megtartására,
és vélhetőleg segített felszámolni, legalábbis csökkenteni a hatalom képvise¬
lőinek ellenérzését a szabadon együtt lévő, egymással nyílt kommunikáci¬
óra törekvők tevékenysége, vagyis a , csoportozás" iránt (HARMATTA 2017;
OZSvÂTH 2017). Hasonló megfontolásból igyekeztek bevonni a konferencia
körüli teendőkbe a helyi pszichiátriai ellátás munkatársai mellett a helyi po¬
litikai élet irányítóit, például a tanács képviselőjét is: ugyan nem előadóként,
de mégis igyekeztek megnyerni az aktuális helyszín első embereit az ügynek.
, Például úgy zajlott egy Pszichoterápiás Hétvég megnyitója Debrecenben,
hogy egy ilyen szabályszerű, hogy is mondjam csak, ilyen pártkonferencia¬
jellegű berendezése volt a teremnek, nagy asztallal, talán pirossal is leterítve,
nem biztos, hogy piros volt, szóval teljesen ilyen pártkonferencia jelleg volt,
ott ült a párttitkár, a tanácselnök, meg nem tudom, kicsoda. Szóval nagyon
nagy hangsúlyt tettek erre, hogy bevonják a döntéshozókat abba, hogy ismer¬
jék meg, mi zajlik, meg hogy részessé tegyék őket abban, hogy valamiképpen
azt érezzék, hogy éppen a pszichoterapiat 6k tamogatjak.”*”
Az alulról jövő kezdeményezésnek bizony szüksége volt arra, hogy ,,meg¬
adják, ami a császáré", hiszen a stáb tulajdonképpen tojáshéjon lépdelt: ez
olyan jelenségekben is megnyilvánult, hogy a pszichoanalízis szó például
még mindig kissé gyanúsnak tűnt, így a csoportanalízis helyett szabad inte¬
rakciós kiscsoportot illett mondani. Igencsak nagy indulatok övezték a Hét¬
véget: magát a pszichoterápiát is olyan veszélyesnek látta az egyik neves pszi¬
chiáter, hogy az első rendezvényen többször óvta a hallgatóságot a bomlasztó
gyakorlattól, és infarktust is kapott. A Hétvég-mozgalmat többen értetlen¬
séggel, sőt ellenségességgel nézték - feljelentések is történtek, azonban ezek¬
nek végül nem lett különösebb következményük (ZÁNKAY 1989: 389-400).
A hatalom tehát megtűrte, nem értékelte rendszerellenes tevékenységnek,
noha a szervezők néha bizony konspirálni kényszerültek. A stáb ugyan so¬
kat áldozott a szabad idejéből is az ügyre, de alkalmanként kénytelen voltak
munkahelyükön, a Főpimóban - amelynek éppenséggel feladata lett volna a
pszichoterápia népszerűsítése - illegalitásba, de legalábbis fedezékbe vonul¬
ni: , Hát, ugye, mi címeztük meg közben az egyes pszichoterápiás hétvégékre
a meghívókat ugye 200 embernek, mikor a listák összeálltak. Hát azt úgy
csináltuk, hogy vizit után a Hidas szobájába gyűltünk, fél 11-kor vagy mikor,
kávézni, és akkor bezártuk az ajtót, és jött a Szinetár, és nem engedtük be,
dolgoztunk, írtuk a borítékra a címzéseket, ragasztottuk le, olyan csendben
csináltuk, hogy nem tudott bejönni, és jött kopogni, nem engedtük. Igazi
58 A kortársak általában a Pszichoterápiás Hétvég megnevezést használták, de ez nem volt konzek¬
vens.
79 Történeti interjú [/2/47.