Page 127 [127]
OCR
4. Képzés e 125 Hétvége mögött mégsem a hivatalos intézmény: a Központ, hanem annak néhány munkatársa állt. A Hétvégék egyik fő szervezője, Harmatta János emlékei szerint a mozgalom tulajdonképpeni elindítója egy külföldi konferencia volt: 1970-ben Hidas György és Buda Béla egy dinamikus szemléletű pszichiátriai rendezvényen vettek részt, ahol nagycsoport működött, vagyis a résztvevők a hierarchiát nélkülözve, körben foglaltak helyt, és , tudományoskodást" nélkülözve dolgoztak együtt (HARMATTA 2019a: 374). Günter Ammon német pszichiáter konferenciája igencsak megmozgatta a Főpimóban dolgozó magyar résztvevők fantáziáját, és 1974-re elérkezett az az idő, hogy több kollégajukkal egyiitt - Harmatta mellett Szőnyi Gábor, Lust Iván, Süle Ferenc - a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának Pszichoterápiás Szekciójának jóváhagyásával, támogatásával országos rendezvényt indíthattak. A hosszas és nagy áldozatokat követelő előkészítő munka mellett a kockázat is jelentős volt: a rendezők nem tudhatták, hogy provokáció és politikai botrány nélkül előkészíthető és megrendezhető-e egy ilyen rendezvény, illetve az iránt is kétségeik voltak, hogy feletteseik hogy értékelik tevékenységüket: az eseményt követően egyáltalán megmaradhatnak-e állásukban. Az aggodalom végül alaptalannak bizonyult: 1974 és 1986 között 26 rendezvényt tartottak, átlagosan kb. kétszáz fő részvételével, ám az érdeklődés jóval nagyobb volt, így a szervezőknek válogatniuk is kellett (HARMATTA 2019b: 94-95). A munkatársak nem bízták a szerencsére vagy a döntéshozók kegyeire a Hétvégék sorsát: mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legtöbb oldalról védetté tegyék. Ennek a diplomáciai manővernek a része volt, hogy mindig valamelyik vidéki - Budapesttől lehetőleg minél távolabbi - város volt az alkalom színhelye: ezzel igyekeztek elejét venni a hatóság gyanakvásának, hogy valamiféle felforgatásra, a központi irányítás megdöntésére készülnének, mindemellett a helyszínek váltogatása kiváló kapcsolatépítési lehetőségnek is bizonyult, és kedvezően hatott a pszichoterápiás szemléletmód terjedésére (Harmatta 2019a: 375). Szintén a biztosító intézkedések része volt, hogy a szervezők a lehető legszélesebb nyilvánosságra törekedtek, és tudatosan használták a sajtót, amelynek képviselői szívesen tudósítottak az eseményről. (Bár, mint korábban láttuk, a házassági tanácsadó szolgálatot a sajtószereplés sem védte.) Szinetár Ernő főorvos a Pszichoterápiás Munkacsoport képviseletében és az ötletgazdák főnökeként ugyan engedélyezte a rendezvényt, és előadást is tartott, de összességében nem vállalt érte felelősséget - a szervezők tehát igyekeztek olyanokkal kapcsolatokat építeni, akik a hatalom szemében referenciaszemélyként működhettek. Ilyennek számított például a pszichoterápia iránt elkötelezett Ozsváth Károly, a honvédség főorvosa, aki 1976-ban , Csoport és közösség - az egyén változásának közege"
