Oldal 120 [120]
OCR
118 e Élettörténet és pszichoterápia levettük a toronyról, akkor ugyanebben a sorrendben vissza tudja rakni, de ha összekeverjük, akkor nem tudja visszarakni. Szóval ezektől én nem, nem bírok meghatódni.""" A legtöbben az egyetem által előírt gyakorlati munkát sem tartották megfelelőnek: kevesellték a klinikai tárgyak számát, az egységes képzés hallgatói pedig beteget inkább csak távolról láttak." A kedvezőtlen, de legalábbis a majdani pszichoterápiás munkát tekintve nem kielégítő tapasztalatok arra sarkallták a leendő klinikusokat, hogy a szükséges tudást mindenféle más úton-módon sajátítsák el. 5 Az a réteg, aki klinikus akart lenni, az egy ilyen gombóc volt, és igy gurultunk egyik helyről a másikra." Már az újrainduló képzés első hallgatói sem tétlenkedtek: , Az ember azt csinálta, hogy körbejárta, kitől mit tanuljon:. .. én magam elsőéves koromban, amit állítottak, hogy van pszichológia, oda elmentem. Aztán többnyire elutasítóak voltak: akkor nem nagyon értettem, arra is csak sok év múltán jöttem rá, hátha én ott szimatolni megyek". A besúgástól, megtorlástól való félelem tehát jó darabig még továbbra is érzékelhető volt: a pszichológia valamiféle kompromittálódott - és talán még veszélyes - tudománynak számított, annak ellenére, hogy a szakot a központi akarat helyezte vissza az egyetemi oktatásba. Az előbbi elbeszélő végül szerencsével járt, munkalélektani intézményhez került, ahol egyetemistaként heti egy napot - természetesen ingyen - eltöltött: gyakornokoskodott, &s megfelelő mentort is talált. Hozzá hasonlóan többen választották a fizetés nélküli gyakornokságot. Így többek között Klaniczay Sára is, aki eredetileg matematika-kémia-fizika tanárként működött, és népszámlálási tapasztalatai hozták meg a pszichológia iránti érdeklődését. Ő a hároméves kiegészítő képzése alatt hetente egyszer, minden ellenszolgáltatás nélkül a Trefort utcai gyerekrendelőben dolgozott, ahol már a kezdetektől igen nehéz eseteket bíztak rá: elmondása szerint az elméleti képzését az egyetemen, de a gyakorlatit a tanácsadóban szerezte (KLANICZAY 2013: 47-48). Az 1960-as évek elején az sem volt példa nélküli, hogy pszichológusi munkára gyógypedagógusokat alkalmaztak, akiket betanítottak a feladatokra: ők valóban a gyakorlatban főnökeik irányításával — sajátították el a klinikai tennivalókat, majd munka mellett, esti tagozaton szereztek oklevelet (HÁRDI 2019: 13). A szakképzett pszichológusok számának növekedésével ezek a , hősies idők" lassan elmúltak, és kisebb jelentőséggel bírtak az ingyenmunkák is. Az azonban nem változott, hogy - a klinikai szakképzés és a pszichoterapeutaszakképzés szabályozásáig - az egyetemi képzéssel párhuzamosan létezett egy másik, nem hivatalos és nem előírásszerű képzési rend és forma, amelyet 564 "Történeti interjú I[/6/169. :65 "Történeti interjú [/2/79. :66 "Történeti interjú I[/9/243. 367 Történeti interjú II[/8/178.
