Oldal 115 [115]
4. Képzés e 113
jelzi, hogy az előbbi visszaemlékező szerint az egyetemen némiképp leki¬
csinylően csak , lelkészeknek" hívták őket a mäs szakosok.** Mindenesetre
az az - eleinte néhány, később néhány tucat - fiatal, aki bejutott a nappali
tagozatos képzésre, hatalmas megtiszteltetésként élte meg, hogy fölvették, és
legtöbbjük számára , nem volt elképzelhető", hogy ne jelenjen meg egy egye¬
temi előadáson." Az egykori hallgatók arról számoltak be, hogy tanáraik azt
közvetítették számukra, hogy fontosak, értékesek, így jó hangulatban teltek
az órák, és az évfolyamtársak az informális közösségi terekben is keresték
egymás társaságát - például a menzára járást is szakmázásnak, a szakmai
identitás egyik formáló , közegének" lehetett megélni."" Az esti tagozatos,
az egyetemet munka mellett végző hallgatók is úgy érezték, hogy tanáraik
megbecsülik őket, szinte tisztelettel néznek rájuk amiatt, hogy másoddiplo¬
másként, egyéb elfoglaltságaik mellett mindenképpen el szeretnék sajátítani
a szakmát, és cserébe , nagyon meg akarták őket tanítani", kollégaszámba
vették őket (ha voltak is kivételek: az élettan mintha az estisek szóró-tantár¬
gyanak lett volna kinevezve). ?? A - csak néhány évig működő - levelező kép¬
zés viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: például a testületileg
beíratott börtönőrök , ültek az első sorban, mint egy leszúrt kopjafa, semmit
nem értettek.
A későbbi pszichoterapeuták - az emlékírók és meginterjúvoltak — azon¬
ban nagyon is komolyan vették feladataikat, és többségük rendkívül szorgal¬
masan készült a hivatására. Lehetőségeik meglehetősen korlátozottak voltak:
bár a korábbi évek ideológiai elnyomása nem tért vissza, sem az információ ¬
áramlás, sem a véleménynyilvánítás teljes szabadságáról nem beszélhetünk a
korszakban. Ez természetesen az egyetemi oktatásban és kutatásban is meg¬
mutatkozott. Továbbra is a szovjet pszichológia számított az etalonnak, noha
a pszichológus egyetemi oktatók többsége igen jól megtanulta a nyugati nyel¬
veket, és használta is, elsősorban a szakirodalom olvasásához - utazásra ke¬
vésszer és keveseknek volt lehetősége. Az angol nyelv jelentőségére a szakmá¬
ban Kardos Lajos még az ötvenes évek elején felhívta munkatársai figyelmét,
annak ellenére, hogy , elképzelhetetlen volt, hogy valaha is egy élő angollal
találkozhatnánk" (BARKÓCZI 1998: 19). A nyelvismeret pedig kiemelten fon¬
tossá vált a szak újraindításával, hiszen megfelelő magyar nyelvű anyag híján
az oktatók kénytelen voltak óráról órára saját fordításokat készíteni, azo¬
kat előadni (például Barkóczi Ilona a nevezetes Woodworth és Schlosberg¬
könyvet (BARKÓCZI 1998: 19), amelynek magyar kiadását (WOODWORTH -—
339 Történeti interjú [/4/151—152.
se "Történeti interjú [/7/212.
>» Történeti interjú [/4/151.; Történeti interjú II[/10/226.
42 Történeti interjú [/2/46., 76.
43 Történeti interjú I[/8/200.