Seite 112 [112]
OCR
110 e Élettörténet és pszichoterápia sérleteknek, az élményszertiségnek.*” A reform mégsem valthatta be a hozza fűzött reményeket, ugyanis 1977-ben megszüntették a kötelező gimnáziumi pszichológiaoktatást (PATAKI 1977: 583). Az egyetemi reformtörekvések viszont sikerre vezettek. Az 1963/64-es tanévben az ötéves nappali és esti, a hároméves kiegészítő levelező tagozatra az úgynevezett trifurkációs, vagyis a harmadik évfolyamtól kezdve specializálódó pszichológusképzésre vettek fel hallgatókat: ettől kezdve klinikai pszichológus, pedagógiai pszichológus vagy munkapszichológus diplomát kaphattak (MTA 1964: 456). Pontosabban: egy tanár szakkal párosítva jelentkezhettek pszichológiára, és a klinikai- és munkapszichológiai szakirányra jelentkezők a specializáció felvételével egyidejűleg a tanár szakot leadhatták (BARKÓCZI 1998: 19). A képzés differenciálására azért volt szükség, mert az általános lélektani, kísérleti lélektani alapképzés nem bizonyult elegendőnek a ,gyakorlati élethez való alkalmazkodás igényei" számára (MÁRIA 1971: 421). Néhány év múlva azonban már ez a fajta szakosodás sem volt elégséges: az egészségügy képviselői azt hangsúlyozták, hogy a pszichológusdiplomát követő, megfelelő továbbképzés után megszerezhető - illetve néhány érdemesnek odaítélendő - klinikai pszichológusi szakvizsgát is elő kell írni azok számára, akik a klinikumban kívánnak elhelyezkedni (PErHő 1971). Első lépésként 1973-tól - minisztériumi utasításra -— újra egységes, ötéves képzést vezettek be, amelynek hallgatói immár a belépéstől egyszakosak voltak (BARKÓCZI 1998: 21). Az egyetemi képzés - az előző, a képzés második felétől gyakorlatiasabb rendszerrel ellentétben - , szinte kizárólag alaptudományi jelleget öltött... A természettudományok és az apróbb részletekbe menő általános pszichológia oktatása foglalták el az első helyet, erre rétegződött rá a személyiség-, fejlődés- és szociálpszichológia oktatása... A hallgatók ezen az úton a kísérleti alapon nyugvó pszichológiatudományt ízlelhették meg, miközben személyes szakmai ambíciójuk ez időben zömmel a klinikum világa felé mutatott" (HUNYADY 1996: 9). Az új képzési rendszerrel igencsak megnövekedtek az oktatói feladatok, így a Kardos Lajos helyébe lépő Barkóczi Ilona tanszékvezetőként elérte, hogy a Lélektani Tanszék az 1974/75ös tanévben kettéváljon: az Általános Pszichológiai mellett egy Fejlődés- és Neveléspszichológiai Tanszék jött létre (BARKóczi 1998: 21; ELTE 1975: 8). Ugyanettől a tanévtől kezdve a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen is elindulhatott a pszichológusképzés (BÁRSONY 2014: 266). A posztgraduális képzés - vagyis a klinikai szakképzés - viszont csak lassan formálódott. Ebbe a folyamatba tartozott az 1976-os rendelet, mely a munkaügyi, az oktatási és az egészségügyi miniszter közös szabályozása volt a pszichológus-munkakörök betöltéséhez szükséges képesítésekről. 332 Tóth Béla: Pszichológia agimnázium harmadik osztályában. Köznevelés 1968. január 12. 24(1). 17-19.
