Page 111 [111]
4. Képzés e 109
a képzés korántsem merült ki a neveleslelektanban - ami némi túlzással
ugyan, de jellemző volt a korábbi évekre -, ehelyett valóban pszichológus¬
alapképzést szerezhettek a hallgatók. Ám megjegyzendő: a pedagógia és a
lélektan szakosok együtt tanulták a Bevezetés a lélektanba, valamint a fej¬
lődés- és neveléspszichológiai tárgyakat, tehát ebben az időszakban a kép¬
zésük még nem vált teljesen ketté. A következő években egyre színesedett a
tantervi kínálat, és az addigi elméleti tárgyak bővülése mellett többek között
megjelent a fiziológia és a kórlélektan (ELTE 1959: 110), ezt követően a bio¬
lógia, neurológia is, amelyeket megbízott előadók láttak el (ELTE 1961: 139).
A Tanszéknek egy új, gyakornoki álláshelyet is sikerült szereznie. 1962-ben
kiadták az első pszichológia szakos diplomákat: összesen 8 fő végzett a szak
nappali tagozatán, ezen kívül ketten kaptak logika-lélektan, a levelező tago¬
zaton pedig öten lélektan megnevezésű oklevelet (ELTE 1963: 48-55). A kö¬
vetkező évben egységesítették a megnevezést: az idegen , pszichológia" szak
helyett mindenki lélektani diplomát szerzett, vagyis a nappalin 8, levelezőn
pedig 23 fő (ELTE 1964: 384-392) - azaz a szak elindítása után azonnal rend¬
kívüli népszerűséggel bírt.
Az oktatók - és a hallgatók - azonban mindezek mellett sem voltak elége¬
dettek a képzéssel. A tanszékvezető szerint a kétszakosság, nevezetesen hogy
a pszichológia szak mellé egy tanári szakot is végezniük kellett a hallgatók¬
nak, a lélektan tudománya szempontjából csak , fél-képzést" eredményezett
- így munkatársaival egy új képzési tervet dolgoztak ki, melynek mielőbbi
bevezetését remélték (KARDOS 1960: 274). Az egyetemi szak indításával egy
időben bevezetett középiskolai pszichológiaoktatással is akadtak gondok.
Egy 1962-es elemzés szerint nehézséget jelentett a sokféle elvárás is: a közép¬
iskolások egy része magánéleti, erkölcsi kérdéseinek megválaszolását várta
a tantárgytól, míg bizonyos felnőttek abban reménykedtek, ,a pszichológia
egyedül megoldja a dialektikus materializmusra való nevelést" (TUNKLI 1962:
143). A pszichológiaoktatás nem is minden gimnazistához jutott el, a reál
tagozatosok például kimaradtak belőle. Csupán az 5 évvel azelőtti (vagyis
1957-es), kísérletinek nevezett tankönyv állt rendelkezésre, mely az általános
pszichológia alapjaival ismertette meg a növendékeket, de megfelelően kép¬
zett pszichológiatanárból sem volt elég, és az órák bizony -— demonstrációk
híján - sok esetben unalmasra sikeredtek (TUNKLI 1962: 143). Bár nem túl
gyorsan, de mégis történtek reformok a gimnáziumi pszichológiaoktatásban:
az 1967/68-as tanévtől kezdve a harmadik osztályában tanították a tárgyat
(az érettségi évének terheit csökkentendő), méghozzá szorosan a biológia ta¬
nulmányokhoz kapcsolva, ugyanakkor a materialista világnézet kialakítását
is szem előtt tartva. A tankönyv is megújult, nagyobb szerepet szántak a kí¬