Oldal 104 [104]
102 e Élettörténet és pszichoterápia
tézetben Várkonyi Dezső A lélektan alkalmazásai a szovjet pszichológiában
címmel indított kurzust."
A Rákosi-diktatúrában mindennaposnak számított, hogy az, aki deklarál¬
tan kommunista volt, kiváló szakmai munkát végzett, és érdemeit a hatalom
is elismerte, egyik pillanatról a másikra kegyvesztetté vált, ha a döntéshozók
úgy vélték, mégsem kellően rendszerhű. Így járt az országos intézmény ve¬
zetői szerepét betöltő, az első Kossuth-díjasok közé tartozó Mérei Ferenc is.
Intézetét, az Országos Neveléstudományi Intézetet csakhamar felszámolták
s ellenséges tevékenységük" miatt: neki és munkatársainak azt kellett átélni¬
ük, hogy megbecsült értelmiségiekből a közvélemény szemében hirtelen nép¬
nyomorítókká válnak. Ez a váltás drasztikus és egyben abszurd volt. Ahogy
Mérei munkatársa, Nemes Lívia fogalmazott: , Olvastam az újságban, hogy
a Neveléstudományi Intézetben leleplezték az ellenséget, reggel fél 8-kor.
Na, mondon, ez érdekes... Én éppen megyek be megtudni, hogy mi történt.
Képzeld el, kiderült, hogy én vagyok az ellenség. Hát ilyet!"
A Lélektani Intézet időközben Lélektani Tanszékké alakult: ez azt jelen¬
tette, hogy - 1919 óta - újra lehetett nyilvános rendes tanára a lélektannak.
A Tanszék vezetésével Kardos Lajost bízták meg, később Várkonyit nyug¬
díjazták, helyére néhány fiatalabb munkatárs került. Ekkoriban oktatói te¬
vékenységük kimerült a tanár szakosoknak oktatott kötelező lélektani — el¬
sősorban neveléslélektani - stúdiumokban, valamint a pedagógia szakosok
képzésében, tehát tényleges pszichológusképzés nem volt (illetve csak né¬
hányan, minisztériumi engedéllyel érték el, hogy pszichológia szakosként
végezhessenek) (Halász 1998). A tananyag azonban az elvárások ellenére
sem korlátozódott a szovjet pszichológia jeleseire, amit némi ügyeskedéssel
sikerült elérniük: Kardos például , Burzsoá pszichológiai irányzatok bírála¬
ta" címmel hirdetett lélektani szemináriumot (P. BAKAY 1998: 214) - ahol
részletesen ismertette ezeket a tiltottnak számító tanokat, melyeknek irodal¬
mát egyébként a könyvtárban is csak külön engedéllyel lehetett olvasni. Az
ismertetések néha túlságosan jól sikerültek: kollégája, P. Bakay Éva tanár¬
segédként az alaklélektan kritikáját adta elő, mire ,az egyik pártszörnyeteg
(hallgatónő) lelkes felkiáltással adta elő: Bakay doktornőt meg kell menteni!"
(P. BAKAY 1998: 214)
A hallgatók olykor az ideológiai csatározások révén nyerhettek is va¬
lamicskét. Méreit és intézetbeli munkatársait 1950-ben többek között sza¬
botázzsal vádolták, nevezetesen azzal, hogy minden módon hátráltatják az
új, korszerű tankönyvek megjelentetését, illetve olyanokat adatnak ki, me¬
lyek rossz színvonalúak, nehezen tanulhatók (és ebbéli tevékenységükben
37 PAZMANY €.n.b: 2., 12.
"8 Interjú Nemes Líviával. Készítette Lévai Júlia. Idézi Kovat 2016a: 253.