Page 97 [97]
4. KÉPZÉS
4.1. Képzésbe kerülés
A felsőoktatásba való bekerüléssel kapcsolatban több esetben számoltak be
nehézségekről a terapeuták, és ezeknek csak egyike volt a nem megfelelőnek
számító származás. A kiváló eredmények sem bizonyultak mindig elegendő¬
nek a felvételhez, ilyen esetben helyhiányra hivatkozva utasították el a jelent¬
kezőt. Ha a származással volt gond, általában jó választásnak bizonyult egy
év fizikai munka, amelynek révén a felmenők származása , törlődött", az ille¬
tő munkásnak számított - azonban olykor még ez sem bizonyult elégséges¬
nek, mint a már említett Szakács Ferenc esetében, aki egy év esztergályosság
után próbálkozott újra a felsőoktatásban, de így is elutasították (és mint em¬
lítettem, végül kapcsolatai révén került be a gyógypedagógus szakra) (SZA¬
KÁCS 2019: 395). Pethő Katalin nagybátyja orvos volt, az ő példája vitte a ké¬
sőbbi pszichiáternőt a pályára, azonban először helyhiányra hivatkozva nem
vették fel az egyetemre. Ekkor a Ganz munkása lett, és ahogy a korabeli sajtó
megfogalmazta: , többet tanult ez alatt az idő alatt, mint a gimnáziumban"
(GALLA-KOVÁCS 1976: 8). A fiatal lány kétségtelenül számos új tapasztalatot
szerezhetett az acélhengerek mellett, de újabb - sikeres - felvetelije sorän bi¬
zonyára többet számított, hogy a hatalom, jelen esetben az egyetem döntés¬
hozói úgy néztek rá, mint aki más minőséget, legalábbis valamiféle többletet
képvisel egy kitűnő tanuló, orvoscsaládból származó jelentkezőhöz képest.
A munkaviszonyban állóknak a munkahely támogató állásfoglalása is
szükséges volt a jelentkezéshez, és mivel a későbbi pszichoterapeuták jelentős
része gyógypedagógiai, tanári vagy éppen orvosi alapképzettséggel, esti ta¬
gozaton végezte a pszichológia szakot, ez a követelmény az átlagosnál jobban
érintette ezt a csoportot. Természetesen voltak olyanok is, akik nem gördítet¬
tek akadályt a jelentkezők elé: a munkásmozgalmi múlttal rendelkező főnök¬
nö ügy nyilatkozott, hogy „»En nem akadälyozok meg egy fiatalembert se
abban, hogy körülményeinknek megfelelően kifejtse a képességeitx, valami
ilyesmi. Kicsit elvtársiasan hangzott, de nagyon emberi dolog?" -— összegezte
kissé meglepőnek mondott tapasztalatait az egykori beosztott és fiatalem¬
ber." Ez a megengedő magatartás valószínűleg tényleg kevéssé számított ál¬
talánosnak, legalábbis interjúalanyaim inkább arról számoltak be, hogy nem
ment ez olyan könnyen.
soo "Történeti interjú [/2/35.