Számos különböző úttal és motivációval szembesülhettünk, amely a pszi¬
choterápia felé irányította az egykori jelölteket. A tényleges történetek mel¬
lett az is rendkívül sokatmondó, hogy milyen jellemzőkkel és jelenségekkel
azonosították interjúalanyaim a pszichoterápiát, milyen, választásuk hátte¬
rében álló okokat soroltak fel. Az első vonzó tulajdonsága a pszichoterapeuta
szakmának: a különleges tudás és készség, amivel a többi halandónál jobban
megértheti a körülötte lévő világot, az embereket." , A pszichológus lát va¬
lamit, amit mások nem látnak. Olyan, mint a mesében, amikor a főhős hallja
a madarak vagy állatok beszédét, és érti. Ez volt az, ami számomra a legvon¬
zóbb volt, hogy látni valamit, amit mások nem látnak, és ez volt nálam az
igazi kulcs, hogy én ezt szerettem volna, hogy többet lássak és értsek abból,
ami rejtve van." Ennek a tudásnak a vágya motiválta azt a fiatal fiút is, akit
egy szerelmi csalódás vezetett a freudi tanokhoz - mondván, hátha a pszi¬
choanalízis olyan tudomány, amelynek segítségével még a lányokat is képes
megérteni a férfiember (Füredi 2019. 11). Talán nem véletlen, hogy a laikusok
szemében sokáig - a rendszer értékeitől függetlenül - kifejezett , ellenállás
volt a pszichológusokkal szemben: belelát azagyamba, meg mit tudom én".?"
Aki belelát a másikba, bizonyos hatalmat szerez az illető fölött -— ez ugyan
nem altruista motiváció, de egyesek számára mégis kívánatos lehetett.
A beavatottság, az átlagosnál jóval mélyebb lélekismeret komoly repara¬
tív funkciót hozott magával azok esetében, akiknek felmenői vagy saját ma¬
guk a közeli vagy kissé távolabbi múltban a rendszer ellenségeinek számí¬
tottak, mondhatni: a történelem meggyötörte őket. Arra a törekvésre, hogy
, megérteni, mi történt": megérteni a család történetét, a veszteségeket és a
kimondatlan - kimondhatatlan történeteket, úgy, hogy bizonyos dolgokat
nem tudott vagy nem tudhatott meg, vagy legalább másokat??? - nos, erre
minden más eszköznél és hivatásnál alkalmasabbnak tűnhetett a pszichote¬
rápia. Azokban a családokban, ahol - legfőképpen történelmi okoknál fogva
- a gyerek elsajátította a hallgatás, a sorok közötti tájékozódás képességét,
vagyis , az érzékenyítettség"" sajátos megalapozása volt a későbbi pszicho¬
terapeutai identitásnak. A később nagyra becsült tudás, a nagy presztízst
nyújtó pszichoterapeuta-státusz révén pedig elérhetőnek tűnt, hogy a szak¬
mát gyakorló megfelelő befolyással legyen környezetére, aktívan részt vehes¬
sen annak alakulásában (még ha mikroszinten is), és az sem elhanyagolandó
szempont, ha foglalkozásával saját , megnyomorodott közegéből" képes ki¬