Oldal 92 [92]
OCR
90 s Élettörténet és pszichoterápia sen akkor köteleződött el a klinikum iránt, akkor , avatódott be", amikor részt vett az előző részben szóba került pesthidegkúti terápiás eseményen, a M£rei-Buda-Goldschmidt-fele maratoni sajátélményen, ahol Halász Péter társulata is előadott, és az esemény másnapján - mint említettem - feljelentették a szervezőket a pártbizottságnál. Szintén saját élményű, de nem a saját személyre irányuló terápiás tapasztalat okozott váltást, pontosabban szakkiegészülést az addig kutatómunka iránt elkötelezett tehetséges fiatal pszichológusnő életében, aki élete egyik legmeghatározóbb szakmai eseményén: amerikai kutatóösztöndíján jött rá arra, hogy a pszichoterápiában is vannak feladatai. A Palo Alto-i klinikán a gyomorrák végstádiumában lévő, komoly fájdalmakkal küzdő idős úrnál megtapasztalta, hogy a Stanford-féle klinikai hipnózis alkalmazása milyen drasztikus változást képes előidézni, és az addig pergamenszerű , valami" arccá formálódik, a haldokló méltósággal el tud búcsúzni a szeretteitől és az élettől, mert nem borítja el a szenvedés. , És elszégyelltem magam, és ott és akkor elhatároztam, hogy én, ha hazajövök, mindent el fogok követni, hogy a tiltásból visszahozzuk ezt a klinikai használatba is” — összegezte a tanulságot a későbbi pszichológus professzor, kiképző - és gyakorló - pszichoterapeuta.?" Míg az előbb említettek a személyiségük érése és tapasztalataik révén, saját bőrükön megérezve annak hatását, kerültek egyre közelebb a pszichoterápiához, mások mintha alapszakmájukat tekintve is sodródást mutattak volna. Az esetükben a korábbiakhoz hasonló útjelző figurákkal találkozhatunk, de még nagyobb feladattal: ők végezték el a segítő szakma felé irányítást, és a pszichoterápia csak a későbbiekben érkezett meg ,iränyitottjaik” életébe. Így járt többek között az a fiatal, kisvárosi lány, aki sikertelenül felvételizett a Színművészetire: , Semmi tervem nem volt, ennyit éreztem, hogy én nem akarok itt maradni... De ez sem volt egy határozott... És akkor képzeld el, szinte pár nap múlva, az az újságcikk! Az üzletvezető, ahol anyu dolgozott, hozta...”’” A lapban Budapesten induló egészségügyi szakképzést hirdettek, és a tanácstalan lány belevágott azzal, hogy mindegy hogyan, csak eljöhessen a szülővárosából. (A képzésen viszont hamar felismerték a tehetségét, ő is nagyon megszerette a szakmát, az egyik legnevesebb hazai szocioterapeutaként tartják számon.) Kb. egy évtizeddel később egy másik útkereső, egy budapesti elit gimnázium tanulója a pályaválasztási tanácsadóhoz fordult, , mert mindenféle akartam lenni, és ott azt mondták, hogy akkor én legyek pszicholögus, és édesanyámmal mentünk ugye, és azt se tudtuk, hogy micsoda, tehát így kell ezt kezdeni. . ." (Esetében szintén imponáló volt a folytatás.) 85 "Történeti interjú I[/3/93. 26 "Történeti interjú [/3/95-96. 27 Torténeti interju II/5/143-144. 28 "Történeti interjú [/4/143.
