lásokról, nyaralásokról, unokatestvérekkel közös játékokról, a nagymama
kényeztetéséről meséltek. Ezeknek a kis történeteknek közös jellemzője a
biztonság, elfogadottság, nyugalom és elengedettség élményének kifejezése.
A középpontban az elbeszélő áll - ellentétben az előző csoport történeteivel,
ahol a történelmi események állnak a fókuszban, a gyerek inkább csak rea¬
gálni kénytelen ezekre -, de a tényleges cselekvésnél lényegesebbnek mutat¬
koznak a hangulatok, benyomások megjelenítései.
A következő csoport Aktivitás-emlékeket vonultatott fel. Itt is a gyerek áll
a középpontban, sőt igen aktív szerepet visz, cselekvőként működik, mindig
erőt és hatalmat mutató cselekvőként (gyerekméretekben), többnyire kissé
különleges szerepben. Például: az óvodás kislány kívülről megtanulta a neki
felolvasott János vitézt - de olyan is előkerült, hogy egy kisfiú megvert, le¬
győzött valakit. Az ide sorolható történetek egy része sajátos módon elővé¬
telezi a későbbi szakmai identitást. A verekedős kisfiú története ugyan nem
egészen erről árulkodik, de a jó memóriájú kislány a későbbiekben is remek
intellektuális teljesítményeket mutatott fel - talán ennek előképe a kis tör¬
ténet. Ehhez hasonló tudásszomj-megjelenítést (emellett: a talpraesettség és
autonómia képét) tartalmaz egy olyan elbeszélés, amely szerint az iskolába
vágyó, attól kb. 2 km-re lakó fiúcska egyszer csak felkerekedett: ,és akkor
fogtam magam, és elindultam, a bátyám már járt iskolába, és elindultam az
iskolába megkeresni őt. És akkor egyszer csak beállítottam, ez egy ilyen ti¬
pikus falusi iskola volt, megtudtam, hogy melyik osztályban van, és akkor
beállítottam, hogy én jöttem a bátyámhoz iskolába. És aztán így is maradt,
mert azóta is szeretek iskolába járni."
Szintén az aktív gyerek és a - későbbi - segítő szakma kapcsolata tűnik
fel abban, amikor a kisiskolás lány felkereste a közelükben lévő gyerekotthon
vezetőjét azzal, hogy szakkörükkel szívesen báboznának a nehéz sorsú gye¬
rekeknek. Az igazgató engedélyezte a fellépést, amely jól sikerült, tehát szép
pillanatokat szereztek az állami gondozottaknak, nem mellesleg a szakkör
segített a bábkörhöz tartozó paravánért felelős , lopkodós fiúnak" a becsü¬
let útján maradni." Egy másik hasonló korú lányka a napköziben folytatott
mediátori tevékenységet, amikor két társa összeveszett: ,a padon ültem és
rendeltem"."" Az altruista vonal, a terápiás jellegű foglalkozások tartása tehát
a gyerekkori történetekben is fontos szerephez jutott.