Seite 77 [77]
OCR
3. Hivatásválasztás e 75 traumatikus emlékek, azok minden esetben a történelemhez, történelmi eseményekhez kapcsolódtak. Nevezetesen: a gettóban töltött idő és az onnan történő kimenekítés, más esetben az 1950-es években nagy autóból kiszálló, hosszú kabátos, , kalapos, nagydarab pasik" házkutatást tartottak, mindent szétvertek, az apát elvitték, borzalmas élményeket okozva a szinte megdermedt kislánynak, akit azután nagyanyja nevelt fel." A verbalitás előtti emlékek is bekúsztak, például a Budapest ostroma idején 7 hónapos kisfiúé, aki a viszonylagos védettséget jelentő Sziklakórházban élte át a nehézdbombázók támadásait, és azóta is érzékenyen reagál a rettenetesnek mondott hangra, bár szerencsére már csak filmekben hallhat ilyesmit." Egyesek először fedőemléket választottak, például boldog kerti szaladgálás képét festették le, majd néhány másodpercen belül - minden különösebb kérés nélkül - előtolakodott az a , nehéz emlék", illetve emléksorozat, amely valóban meghatározta a gyerekkorát: házkutatás, pszichoanalitikus nagynénje letartóztatása, majd a börtönlätogatäsok.”” De a történelmi események még akkor is kedvezőtlen narratívában kaptak szerepet, amikor tényleges tragédia nem történt: a háborúban elhullott lőszereket kereső - és találó - egykori kisfiú azt emelte ki, hogy barátaival végzetes sérüléseket szenvedhettek volna, amelyet csakis a sors, az égiek jóindulata révén úsztak meg." Az emlékek ezen csoportjának A történelem szörnyűségei címet adtam. A pszichoterapeuták jelentős részének értelmezésében tehát a történelminek nevezhető események, a politika beavatkozása az állampolgárok életébe végzetes, de legalábbis fájdalmas következményekkel járt, amely akár az egész fejlődéstörténet szempontjából a legmeghatározóbb eseményként jelent meg az elbeszélésekben. Aki nem számolt be történelem okozta rossz emlékekről, az szinte kivétel nélkül igen kellemes élményekről mesélt. Elképzelhetetlen, hogy azoknak a terapeutáknak, akiknek nem a történelmi traunmákhoz kapcsolódtak a meghatározó élményeik, ne lettek volna , magántermészetű" rossz emlékeik, talán olyanok is, amelyek a segítővé válásukban szerepet játszhattak. Interjúalanyaim azonban nem álltak elő ilyesmivel. Ez arra utal, hogy az ilyesféle traumatikus vagy csupán rossz emlékek - ha voltak - átdolgozottak annyira, hogy ne ez legyen a meghatározónak mondott, nevezhető, először eszébe jutó gyerekkori emlékük - legalábbis egy idegen előtt nem érezték szükségét ekként megemlékezni róluk. A , magántermészetű" emlékek egy része a gyerekkort jellemző törődésre, kényeztetésre, szórakozásra vonatkozott - ennek a kategóriának a Jól-lét nevet adtam. Ide soroltam azokat a történeteket, amelyek családi kirándu35 Történeti interjú I[/2/84. 736 "Történeti interjú I[/1/61-62. 237 Történeti interjú [/7//207-208. 7388 Történeti interjú II[/9/202.
