Seite 77 [77]
3. Hivatásválasztás e 75
traumatikus emlékek, azok minden esetben a történelemhez, történelmi ese¬
ményekhez kapcsolódtak. Nevezetesen: a gettóban töltött idő és az onnan
történő kimenekítés, más esetben az 1950-es években nagy autóból kiszálló,
hosszú kabátos, , kalapos, nagydarab pasik" házkutatást tartottak, mindent
szétvertek, az apát elvitték, borzalmas élményeket okozva a szinte megder¬
medt kislánynak, akit azután nagyanyja nevelt fel." A verbalitás előtti em¬
lékek is bekúsztak, például a Budapest ostroma idején 7 hónapos kisfiúé, aki
a viszonylagos védettséget jelentő Sziklakórházban élte át a nehézdbombázók
támadásait, és azóta is érzékenyen reagál a rettenetesnek mondott hangra,
bár szerencsére már csak filmekben hallhat ilyesmit." Egyesek először fedő¬
emléket választottak, például boldog kerti szaladgálás képét festették le, majd
néhány másodpercen belül - minden különösebb kérés nélkül - előtolako¬
dott az a , nehéz emlék", illetve emléksorozat, amely valóban meghatározta
a gyerekkorát: házkutatás, pszichoanalitikus nagynénje letartóztatása, majd
a börtönlätogatäsok.”” De a történelmi események még akkor is kedvezőtlen
narratívában kaptak szerepet, amikor tényleges tragédia nem történt: a há¬
borúban elhullott lőszereket kereső - és találó - egykori kisfiú azt emelte ki,
hogy barátaival végzetes sérüléseket szenvedhettek volna, amelyet csakis a
sors, az égiek jóindulata révén úsztak meg." Az emlékek ezen csoportjának
A történelem szörnyűségei címet adtam. A pszichoterapeuták jelentős részé¬
nek értelmezésében tehát a történelminek nevezhető események, a politika
beavatkozása az állampolgárok életébe végzetes, de legalábbis fájdalmas kö¬
vetkezményekkel járt, amely akár az egész fejlődéstörténet szempontjából a
legmeghatározóbb eseményként jelent meg az elbeszélésekben.
Aki nem számolt be történelem okozta rossz emlékekről, az szinte kivé¬
tel nélkül igen kellemes élményekről mesélt. Elképzelhetetlen, hogy azok¬
nak a terapeutáknak, akiknek nem a történelmi traunmákhoz kapcsolódtak a
meghatározó élményeik, ne lettek volna , magántermészetű" rossz emlékeik,
talán olyanok is, amelyek a segítővé válásukban szerepet játszhattak. Inter¬
júalanyaim azonban nem álltak elő ilyesmivel. Ez arra utal, hogy az ilyesféle
traumatikus vagy csupán rossz emlékek - ha voltak - átdolgozottak annyira,
hogy ne ez legyen a meghatározónak mondott, nevezhető, először eszébe jutó
gyerekkori emlékük - legalábbis egy idegen előtt nem érezték szükségét ek¬
ként megemlékezni róluk.
A , magántermészetű" emlékek egy része a gyerekkort jellemző törődés¬
re, kényeztetésre, szórakozásra vonatkozott - ennek a kategóriának a Jól-lét
nevet adtam. Ide soroltam azokat a történeteket, amelyek családi kirándu¬
35 Történeti interjú I[/2/84.
736 "Történeti interjú I[/1/61-62.
237 Történeti interjú [/7//207-208.
7388 Történeti interjú II[/9/202.