tűnik - szinte követelményként szerepelt a Hivatott Nő és Hivatás találko¬
zásának szüksegszerüsege, Papp - Sıpos 2017: 238-241). A pszichoterapeuta
foglalkozás kétségtelenül a segítő foglalkozások közé sorolható, és emellett új
szakmának is számított a Kádár-rendszer idején - már ha a századfordulón
megjelent freudi írásokat tekintjük a pszichoterápia alapvetésének. (Ponto¬
sabban ilyen szakképesítés még nem volt: csak orvosokról és pszichológu¬
sokról beszélhetünk, de önálló pszichológia szak is csak 1958-tól létezik").
A pszichoterápiás szakmával kapcsolatban úgy segítő jellege, mind , fiatalsá¬
ga" és a pszichoterápiás munka sajátossága okán - hogy tudniillik a gyógyító
saját tulajdon személyiségével dolgozik - feltételezhetjük, hogy a pályaképek¬
ben, élettörténeti elbeszélésekben nagyobb szerepet kap a hivatás/az elhiva¬
tottság vagy a tudatos választás élménye, mint a sodródásé vagy a kényszeré.
Tehát mindenképpen indokoltnak tűnik ennek vizsgálata az élettörténeti el¬
beszélésben, azt feltételezve, hogy a pszichoterapeuták, bár nem spirituális,
de mindenképpen koherens narratívával rendelkeznek saját szakmájukhoz
való eljutásuk, szakmai identitásuk kialakítását illetően.
A második kérdés az, hogy pontosan mi is tartozik a foglalkozásválasztás
kérdéséhez? Nyilván ennek folyamatába illik a megfelelő képzésekre történő
jelentkezés (bár a pszichoterapeuták esetében kissé nehezebb a helyzet, hiszen
ilyen alapdiplomát ma sem lehet szerezni Magyarországon, a Kádár-kor¬
szakban pedig még korlátozottabbak voltak a lehetőségek). Az azonban nem
egyértelmű, honnan datálódik a hivatásválasztás kezdete, és milyen elemeket
érdemes vizsgálni ebben az időtartamban. Ennél a pontnál mindenképpen
szem előtt kell tartanunk, hogy az önéletrajz, az élettörténeti elbeszélés tulaj¬
donképpen fikció: válogatás és választások eredménye, hogy az interjúalany
mit jelenít meg saját történetéből, milyen összefüggéseket lát az események
között, mit tart relevánsnak az adott kérdésre vonatkoztatva. Ez nyilván
függ attól, hogy az érintett milyen identitással rendelkezik, és mennyire ki¬
dolgozott a narratívája az általa átéltekkel kapcsolatban, de attól is, milyen
társadalmi-politikai közegben és milyen konkrét helyzetben kérik tőle az
önéletrajzi elbeszélést. Másrészt érdemes számba venni, hogy nem csupán
a közölt tényanyag vagy éppen vélemény lényeges, hanem az is árulkodó, és
az is az elbeszélő által alkalmazott hangsúlyokat jelzi, hogy milyen nyelvi
megformálás jellemzi a szöveget: milyen mértékű az aktivitást jelző szavak
használata, mennyi érzelmet jelző kifejezést, vagy éppen tagadást alkalmaz