Oldal 72 [72]
3. HIVATÁSVÁLASZTÁS
3.1. Mi tartozik a hivatásválasztáshoz?
A hivatásválasztással kapcsolatban rögtön két kérdéssel szembesülhetünk.
Az első: beszélhetünk-e egyáltalán választásról? Milyen mértékben választja
a szakember a hivatását és milyen mértékben a hivatás őt, azaz mennyire tu¬
datos döntés eredménye egy szakma melletti elköteleződés? A , hivatás" szó
azt fejezi ki, hogy az alanyt valamilyen feladatra, valamilyen irányba elhív¬
ták, neki reagálnia kell erre, igent kell mondania a szólításra (akár áldozatok
árán is). A hivatás szó magasztosságot, fennköltséget és valamiféle titokza¬
tos, determinisztikus szemléletet implikál.?? A spirituális területeken dolgo¬
zókkal és a segítő foglalkozásúakkal kapcsolatban inkább el tudjuk képzelni
a , hivatás" szó használatát, mint például az utcaseprőknél (pedig ez utóbbi is
fontos feladat). Az egészségügyi, szociális és nevelési területeken dolgozókkal
kapcsolatban sokkal valószínűbbnek tartunk egy elhívatás-, megszólítás-tör¬
ténetet, mint például a nagy presztízsű közgazdászok esetében. Talán a nagy
hatalmú, az égiekkel szoros összeköttetésben lévő gyógyítók, varázslók, nagy
mesterek utódait látjuk"? vagy legalábbis szeretnénk látni a mai gyógyítók¬
ban, segítő foglalkozásúakban - így nagyon is helyénvalónak találjuk, ha rá¬
találás-élményükről mesélnek munkájuk kapcsán.
De nem csupán a foglalkozás jellege számít az élettörténeti elbeszélések¬
ben. Azok, akik számára a felsőfokú képzés és az azt követő munkavállalás
csaknem elérhetetlennek tűnt, de végül sikerült a maguk választotta szakon
végezniük és elhelyezkedniük - talán rátermettségüket igazolandó, talán
küzdelmeiket ellensúlyozandó -, kifejezetten hajlamosak a hivatás-élmé¬
nyüket hangsúlyozni (mint például a Horthy-korszakban diplomát szerző,
értelmiségi pályán működő nők, akiknél - legalábbis folyóiratuk alapján úgy
A hasonló jelentésű angol calling vagy a német Beruf szavak szintén ezt a hívást jelölik (bár előbbi
költőinek számít). A profession / Profession szavak (lat. eredete: profiteor) pedig már a válaszadásra
vonatkoznak: az illető kinyilvánítja, hogy elkötelezett az adott ügyben, tevékenységben. Lásd: DER¬
RIDA 2002: 35.
Tulajdonképpen minden foglalkozásnak megvan a maga , misztikum" (Mystigue)-összetevője, ha
nem is azonos mértékben. A lényeges problémával küszködő személy nem laikushoz fordul, hanem
olyanhoz, akit különlegesnek, hozzáértőnek ítél, akinek képzettségében és képességeiben megbízik.
Az adott szakma képviselője aztán sajátos - a laikusnak ismeretlen, számára titokzatosnak tűnő ¬
dolgot művel, aminek révén megszűnik vagy enyhül a gond. Lásd: MARUTELLO 1981:. 249-—250.
Az orvosoknak valamiféle sámáni képességek tulajdonítása még a beosztottak részéről is gyakori:
EHRENREICH - ENGLISH 2010: 26. - Tágabb értelemben a sámánokra minden foglalkozások őseként
is tekinthetünk: COLLINS 1990: 33.