Oldal 48 [48]
46 e Élettörténet és pszichoterápia
gek állapota, ha nem is gyógyultak meg, de mindenesetre emberséges életet
éltek. Nem volt dühöngés vagy ilyesmi."
Intahaza a szkizofrénidban vagy éppen személyiségzavarban szenvedő
páciensek védett szigete volt, ahol a foglalkoztatásnál jóval többet kaptak a
betegek: azt, amit , Nyugaton" szocioterápiának neveznek, de a szocialista
rendszerben a hatalom retorikájához jobban illeszkedő munkaterápia meg¬
nevezéssel illették. Bárhogy is nevezték, kétségtelen, hogy a súlyos pszichi¬
átriai betegek számára kevés demokratikusabb, védettebb és jobb kilátá¬
sokkal kecsegtető hely volt akkoriban, mint az az intézmény, amelynek élén
Goldschmidt Dénes állt. És az is kétségtelen, hogy , Hegyi" ügynök 1965-től
Pesthidegkútra történő távozásáig folyamatosan jelentett — részben az intéz¬
ményről, részben személyes kapcsolatairól. Az ügynököt , hazafias" alapon
szervezték be, vagyis rendszerhűségére apellálhattak, bár nem kizárható,
hogy - hasonlóan a már említett , Viola"-esethez — volt egyfajta megfélemli¬
tés és/vagy zsarolás is a beszervezése körül. Gervai András úgy véli, a főor¬
vos talán azért vállalhatta a megbízást, mert ígéretet kaphatott, hogy Buda¬
pestre kerülhet (Gervai 2015: 100). A vélekedés jogosnak tűnhet, azonban
az is elképzelhető, hogy éppen az ügynöki jelentések biztosították Intaháza
lakóinak viszonylagos szabadságát és a háborítatlan teret a pszichoterápiás
eljárások bevezetéséhez, alkalmazásához.
, Hegyi" (azaz Goldschmidt) nem tűnt ellenségesnek, visszautasítónak
tartótisztjével. Számára könnyedén vállalható volt az ügynökök általánosnak
tekinthető első feladata, vagyis ismerőseinek jellemzése, melyet kihallgatá¬
sa során, telefonregisztere névsorát elemezve hajtott végre (Gervai András
szellemes megfogalmazásával: ez volt a regiszterária, Gervai 2015: 102-103).
A válogatás nélkül, sorban történő bemutatás egyrészt a rendkívüli készsé¬
gességet mutatja, valamint a bizalomépítés eszköze lehetett, hiszen ez azt a
feltételezést engedi meg, hogy a kapcsolatrendszerét nyitott könyvként feltá¬
ró férfinek nincs különösebb titkolnivalója a hatóság előtt. Másrészt, amint
a válogatást rábízza a másik oldalra, úgy valamelyest az információk súlya
is csökken: ha mindenkit megemlít, senkit nem kínál tálcán. De akiről már
vannak előzetes információi a tartótisztnek, azzal kapcsolatban úgysem elég¬
szik meg a főorvosnak gyakran csak pár szóval elintézett jellemzéseivel.
Bármi is volt , Hegyi" motivációja ismerősei bemutatásakor, az bizonyos,
hogy az államvédelem képviselőjével a későbbiekben is szívélyesen bánt,
miként az is, hogy számos alkalommal adott át másokra nézve terhelőnek
minősíthető adatokat. Úgy tűnik, saját intézményét tulajdonképpen az ott
dolgozóktól, pontosabban azok rendszerellenes cselekedeteinek következmé¬
nyeitől akarta védeni - a maga módján. Így jelentős számú megnyilatkozása
ns "Történeti interjú III/3/36-37.