- pszichoanalitikus interjüalanyom az elöbbiek köze sorolható. Elmondása
szerint Goldschmidtet „nem kellett idealizälni”: gyöngesegeit a beosztottjai
előtt se titkolta, tudott beszélni arról, ha szégyellte magát valamiért; szerinte
bizonyára az ügynöki munkáját is szégyellhette. Egykori főnöke megközelít¬
hetőségére, saját esendőségének vállalására interjúalanyom a következő tör¬
ténetet mesélte el: , egy jellemző dolog volt nála, hogy Heine-Medines volt, és
bottal járt, és volt egy olyan megfigyelésem, hogy amikor új emberek jönnek,
volt, amikor közösen csináltunk csoportterápiát, akkor az első órán valaki
jött vendégnek az osztályra, és akkor az első alkalommal, és akkor mindig
valami megjegyzése volt azzal, hogy ő bottal jár, hogy ő sánta, satöbbi. Ezt
megfigyeltem, és azt gondoltam, hogy ő nagyon megkönnyíti ezzel a másik
dolgát, hogy ehhez tudjon viszonyulni. Tehát ez is jellemző volt rá, ez a ta¬
pintat vagy előzékenység, és úgy tudott erről beszélni, hogy abban valahogy
mindig volt humor vagy kedvesség. És akkor az is jellemző volt, amikor én
ezt a megfigyelésemet neki elmondtam, akkor erre tudta mondani nagyon
őszintén, hogy nahát, ezt ő sose vette észre, ezt ő nem tudatosan csinálja."
Az , odafigyelés", a , tapintat", a humor" és a , demokratikus légkör"
kulcsszavak Goldschmidt-tel kapcsolatban számos visszaemlékezésben meg¬
jelennek. Intaházán és Pesthidegkúton, vagyis azon a két osztályon, ame¬
lyeket Goldschmidt vezetett, legtöbb munkatársa valóban ilyennek látta, és
maga a két intézmény is elfogadó, támogató légköréről volt híres. Intaháza
(Intapuszta) munkaterápiás intézetként, Pesthidegkút pedig pszichoterápi¬
ás osztályként működött. , Hegyi" ügynök fennmaradt jelentései az előbbi
időszakból valók, a korábbi főorvos, Benedek István által , aranyketrecnek"
titulált intézményből, amely akkoriban a demokrácia szigetének számított
a magyar pszichiätriäban. Az egykori orvos - pszichoterapeuta munkatärs
a következőkkel jellemezte az intézetet: , Ott győződtem meg arról, hogy a
szocioterápia az egy gyógyító módszer, az a pszichoterápiának egy hatékony
területe, elsősorban a nagy pszichoterápiának, tehát a nagy pszichózissal fog¬
lalkozó pszichoterápiának... Akkor az volt, hogy ugye a betegeket be kell
zárni, és a betegekre vigyázni kell, mert ezek őrjöngő betegek... És az, hogy
nálunk lehetett szabadon lenni, volt munkaterápia, voltak különböző terá¬
piás programok, satöbbi, ezzel a betegek életminősége jelentősen javult, és a
másik lényeges része az, hogy be lehetett lopni a pszichoterápiát. Be lehetett
lopni, mert az, hogy munkaterápia, ugye ez a kifejezés, hogy munka, az ab¬
ban a rendszerben is egy elfogadható fogalom volt, úgyhogy a munkaterápia
címén jött be tulajdonképpen a szocioterápiának minden formája. .. Ember¬
séges körülmények között, emberséges viszonyokban, lehetőségekkel, a bete¬