a feladatokat elfogadja, mégsem mutat teljes lojalitást: , középutas, meg van
elégedve a jelenlegi életszínvonalával, azonban a múltban házuk volt, jobb
körülmények között éltek, ezért a jobboldali személyeket sem veti meg."
Mindezek alapján kizárását javasolják a Hálózatból, hiszen , magatartása,
őszintesége [!] nem teszi alkalmassá arra, hogy a BM szerveinek dolgozzon".
A márciusban kelt Minősítés tanulságait csak október 21-én vonták le ¬
hogy addig kísérleteztek-e , Violával", nem tudhatjuk. Októberben tehát újra
javasolták a pszichiáter asszony kizárását. A javaslat szerint, bár a feladatokat
végrehajtotta, tehát a jelentéseket elkészítette, de semmiféle figyelmeztetés
vagy felszólítás ellenére nem volt hajlandó politikai kérdésekről nyilatkozni:
senkiről nem adott politikai természetű jelentést, csupán szakmait, amivel a
Hatóság emberei nem lehettek elégedettek. , Viola" folyamatos idegfeszült¬
ségről számolt be tevékenysége kapcsán, és többször elmondta, hogy a továb¬
biakban nem szeretne kapcsolatban maradni az Beliigyminisztériummal.”
Október 27-én , Viola" ügynök megszűnt létezni. A doktornőnek ala kel¬
lett írnia egy nyilatkozatot, melyben titoktartást fogadott, és megígérte, hogy
amennyiben államellenes cselekmény jut a tudomására, jelenti a hatóságok¬
nak." Bár ő többé nem jelentett, és nem tartott fenn kapcsolatot a BM-mel,
az Államvédelem látóteréből mégsem tűnt el: ezt abból gondolhatjuk, hogy
dossziéjába egy, a lemondása után több mint 10 évvel történő munkahely¬
változtatásról szóló feljegyzés is belekerült.
, Viola" esetét azért ismertettem részletesebben, mert esete betekintést
enged mind az állambiztonsági iratok természetébe, mind az ügynökök be¬
szervezésének menetébe. Láthattuk, hogy még egy ügynök anyagán belül is
vannak hiányok: , Viola" esetében a beszervezés és a minősítés közötti idő¬
szakból egyáltalán nincsenek dokumentumok, sem az ő írásos jelentései, sem
tartótisztjének feljegyzései találkozásaikról (pedig ezeknek el kellett készül¬
niük). Kérdéses, hogy az első és a második kizárási javaslata közötti fél évben
történt-e valami az ügyében, de valószínűleg még ezekben a hónapokban is
keletkeztek vele kapcsolatos írásos anyagok.
Tehát az említett időszakokból - de a minősítés előttiből mindenképpen
- számos dokumentumot kellene még fellelnünk, ami azonban reménytelen
vállalkozásnak tűnik. Azzal szembesülhetünk ennek kapcsán, hogy egyrészt
az iratképzés- és megőrzés sajátosságai miatt egy hivatalos szervnél is kelet¬
kezhet iratveszteség (különösen a költözések, átszervezések kapcsán, mely¬
ben része volt ennek az állománynak). Ez rendkívül triviális megállapítás, de
a levéltári kutatásoknál mégsem szabad szem elől tévesztenünk, hogy bizony