Page 34 [34]
32 e Élettörténet és pszichoterápia
Első megbízatását tudomásul vette, azonban a titoktartási kötelezettség
körül már akadt némi nehézsége: nem tartotta magát képesnek rá, mivel fér¬
jének mindent el szokott mondani. Kissé abszurdnak hat ugyan, hogy egy
orvos, egy pszichiáter, akinek szakmai kötelessége a szigorú titoktartás,"
arra hivatkozott, hogy nem képes az ilyesmire: arra gondolhatunk, hogy
a pszichiáter asszony igyekezett kihátrálni a megbízásból. , Viola" mindezt a
jó feleség-hagyományba kapaszkodva próbálta elérni (,,a jó lelkű asszonynak
férj előtt nincs titka", Sraur 1835: 155), esetleg abban reménykedve, hogy a
férjének valö alävetettsege - hiszen nincs szó kölcsönösségről -, legalábbis
erőteljesen hangsúlyozott lojalitása méltánylást nyer. A tartótiszt nem kez¬
dett a női egyenjogúságról és hasonlókról értekezni, vagyis talán helyénva¬
lónak ítélte a dolgot, de az adott helyzetben mégis fontosabbnak számított a
küldetés, mint a megfelelően gyakorolt nemi szerepek: meggyőzte , Violát"
a titoktartás fontosságáról, és így megállapodhattak a következő találkozó
helyében és időpontjában (egy vendéglátóipari egység, február 7.).
A következő fellelhető irat , Viola" március 26-i minősítése. A tartótiszt
elbeszélése szerint legutóbbi találkozójukra, melyre szintén nyilvános helyen
került sor, , Viola" néhány perc késéssel érkezett, ugyanis nem akart egyedül
ülni egy asztalnál. A jelentéseket pontosan szokta elkészíteni, de a formai
előírásoknak nem mindig tesz eleget. , A konspiráció alapvető szabályait be¬
tartja, azonban könnyen elárulja magát, mivel félős és gyáva. " A minősítés
tanúsága szerint már a beszervezése utáni második találkozóra felindultan,
zaklatottan érkezett, alig tudott magán uralkodni. Depressziósnak mondta
magát, aki nem képes megérteni, elfogadni ezt a sajátos kapcsolatot. A nyo¬
mozónak később valamelyest sikerült őt megnyugtatnia, de teljesen mégsem
lehetett elégedett önkéntesével. Úgy vélte, a doktornő túlságosan humánus
ahhoz, hogy kollégáiról információkat adjon: takargatja a hibákat, mentegeti
az orvosokat. Humänus volta/beällitottsäga mellett felenksege is akadälyoz¬
za a kötelességteljesítésben: tart attól, hogy ő maga is belekeveredik valamibe.
A politika, a nemzetközi helyzet iránt nem érdeklődik. Bár szavát megtartja,
is utalhat. Természetesen nem , Viola" valódi utónevét - és annak variänsait sem - rejti a szó. A vi¬
ola a lovagi és népköltészet kedvelt virágjának számított, az inkább egyházias liliommal és rózsá¬
val szemben a földi szerelmet szimbolizálta, a ma ibolyaként ismert virágot pedig szintén violának,
esetleg marciusi violanak nevezték (RAPAICS 1932: 72-110). Az egyhazi megújulással viszont kifeje¬
zetten , isteni szerelem? jelentést kapott a viola, az ibolya pedig az alázatosságot jelezte. A 19. század
szemérmes virágnyelvén a viola küldése a türelmetlenséget szimbolizálta, míg az ibolya a szerény¬
ség jelképe volt (SURÁNYI 2019). Lehetséges tehát, hogy a név az illető szerénységére, kiszolgáltatott¬
ságára utal, esetleg arra a vágyra, hogy szeretne megbújni, elrejtőzni.
957 A szakma egyik alapkövetelményeként felfogott titoktartás sokszor igen nagy terhet ró a terapeutá¬
ra: Id. ZERBE 2019. , Viola" már jó néhány éve a klinikumban dolgozott, munkájával kapcsolatban
nem merült fel kifogás, tehát valószínűleg képes volt kezelni a nehéz helyzeteket.
94 ABTL-3.1.1.-B-84186. Munkadosszie. „Viola”. Minösites, 1958. marcius 26. 24.