Oldal 30 [30]
OCR
28 s Élettörténet és pszichoterápia tenének - ám ezeket a dokumentumokat majd interjúalanyom maga, illetve az általa választott kutatók fogják feldolgozni, nyilvánosságra hozni. Mások ugyan nem rendelkeztek írott forrásokkal, de ők maguk sem voltak hajlandók történeti forrásközlőként megszólalni, miután a közelmúltban több pszichoterapeutáról is kiderült, hogy az állambiztonság titkos munkatársa volt. Inkább az óvatosságot választották. Ebben a részben tehát az államvédelem, az állambiztonság és a pszichoterapeuták (pszichiáterek, pszichológusok) kapcsolatát vázolom fel, elsődlegesen az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ABTL) fellelt iratanyag alapján. (Ugyanakkor a következő fejezetek kiemelt forrásbázisa a történeti interjúk.) Nem törekedtem a teljességre (sajnos nem is volt erre lehetőségem, hiszen még nagyon sok a feltáratlan, illetve — mint fentebb láttuk - lappangó irat), azonban arra igen, hogy a legjellegzetesebb mintázatokat megjelenítsem. Első esetemben a mikrotörténelem módszerét használom: úgy vélem, egy eset mélyebb bemutatásával az ügynöki tevékenység egészébe bepillantást nyerhetünk. 2.2. Az alkalmatlan ügynök A Viola" fedőnevű ügynök" állambiztonsági dossziéja a doktornő 1958-as önéletrajzával kezdődik. Mint azt a rövid kis írásban olvashatjuk, , Viola" a második világháborút követően végezhette el az orvosi egyetemet. Korábban származása miatt nem kerülhetett sor felvételére — egészségügyi érdeklődésének mindössze önkéntes ápolónőként, 1944-45-ben pedig a svéd védelem alatti szükségkórház kisegítő ápolójaként vehette hasznát. Diplomaszerzése óta egy kórház férfi ideg- és elmeosztályán dolgozik, pszichiáter. A rendkívül szűkszavú önéletrajz szerint férjezett, édesanyja meghalt; édesapja foglalkozása árus, illetve pénzbeszedő."" Az önéletrajzhoz fűzött állambiztonsági kommentárból kiderül, hogy a jól hangzó, rendszerhűséget feltételező írás ügyes konstrukció, ugyanis „Viola" édesapja néhány évvel korábban nem egyszerű kis árus, hanem az államosításig jelentősnek mondható cég tulajdonosa, éppen ezért osztályidegen volt. Ugyanitt , Violát" közepes képességű, jóindulatú, a munkájának élő, a társas kapcsolatokat nem sokra tartó, visszahúzódó, szűk családi körben mozgó személynek írták le, akinek politikai aktivitása is rendkívül csekély. 7 Az ügynök - csakúgy, mint a történet más szereplői - azonosíthatók, de személyiségi jogaik miatt — illetve azért, mert egy általános jelenséget, nevezetesen az ügynökök beszervezésének gyakorlatát kívánom bemutatni egy esetpéldán keresztül - az érintettek neveit nem hozom nyilvánosságra. 80 ABTL-3.1.1.-B-84186. Munkadosszié. , Viola". Önéletrajz, 1958. március 11. 7.
