Oldal 30 [30]
28 s Élettörténet és pszichoterápia
tenének - ám ezeket a dokumentumokat majd interjúalanyom maga, illetve
az általa választott kutatók fogják feldolgozni, nyilvánosságra hozni. Mások
ugyan nem rendelkeztek írott forrásokkal, de ők maguk sem voltak hajlan¬
dók történeti forrásközlőként megszólalni, miután a közelmúltban több pszi¬
choterapeutáról is kiderült, hogy az állambiztonság titkos munkatársa volt.
Inkább az óvatosságot választották.
Ebben a részben tehát az államvédelem, az állambiztonság és a pszicho¬
terapeuták (pszichiáterek, pszichológusok) kapcsolatát vázolom fel, elsődle¬
gesen az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ABTL) fellelt
iratanyag alapján. (Ugyanakkor a következő fejezetek kiemelt forrásbázisa a
történeti interjúk.) Nem törekedtem a teljességre (sajnos nem is volt erre le¬
hetőségem, hiszen még nagyon sok a feltáratlan, illetve — mint fentebb láttuk
- lappangó irat), azonban arra igen, hogy a legjellegzetesebb mintázatokat
megjelenítsem. Első esetemben a mikrotörténelem módszerét használom:
úgy vélem, egy eset mélyebb bemutatásával az ügynöki tevékenység egészébe
bepillantást nyerhetünk.
2.2. Az alkalmatlan ügynök
A Viola" fedőnevű ügynök" állambiztonsági dossziéja a doktornő 1958-as
önéletrajzával kezdődik. Mint azt a rövid kis írásban olvashatjuk, , Viola" a
második világháborút követően végezhette el az orvosi egyetemet. Korábban
származása miatt nem kerülhetett sor felvételére — egészségügyi érdeklődé¬
sének mindössze önkéntes ápolónőként, 1944-45-ben pedig a svéd védelem
alatti szükségkórház kisegítő ápolójaként vehette hasznát. Diplomaszerzése
óta egy kórház férfi ideg- és elmeosztályán dolgozik, pszichiáter. A rendkívül
szűkszavú önéletrajz szerint férjezett, édesanyja meghalt; édesapja foglalko¬
zása árus, illetve pénzbeszedő.""
Az önéletrajzhoz fűzött állambiztonsági kommentárból kiderül, hogy a
jól hangzó, rendszerhűséget feltételező írás ügyes konstrukció, ugyanis „Vi¬
ola" édesapja néhány évvel korábban nem egyszerű kis árus, hanem az álla¬
mosításig jelentősnek mondható cég tulajdonosa, éppen ezért osztályidegen
volt. Ugyanitt , Violát" közepes képességű, jóindulatú, a munkájának élő,
a társas kapcsolatokat nem sokra tartó, visszahúzódó, szűk családi körben
mozgó személynek írták le, akinek politikai aktivitása is rendkívül csekély.
7 Az ügynök - csakúgy, mint a történet más szereplői - azonosíthatók, de személyiségi jogaik miatt
— illetve azért, mert egy általános jelenséget, nevezetesen az ügynökök beszervezésének gyakorlatát
kívánom bemutatni egy esetpéldán keresztül - az érintettek neveit nem hozom nyilvánosságra.
80 ABTL-3.1.1.-B-84186. Munkadosszié. , Viola". Önéletrajz, 1958. március 11. 7.