Oldal 19 [19]
OCR
1. Előzmények + 17 szellemben írt a pszichoanalitikusok tévedéseiről, helytelen meglátásnak tartva, hogy társadalmi folyamatokat, jelenségeket az , egyes egyén lelkiségéből vezetik le": ez a dialektikát valló szakember számára vállalhatatlan (GAL6cs!1 1986: 286). Bár a keményvonalasok tollából már olvashattunk hasonlókat, ekkor még korántsem volt általános az efféle vélekedés, és -— mint láttuk - 1947-ben, 1948 elején a kormányzat még támogatta a pszichoanalitikusok tevékenységét, a lélektan reformját. 1948-ban azonban néhány cikk már jelzi a fordulatot e téren is. Az fentebb idézett Pálóczi Horváth a Lukács Györgyhöz kötődő Forum című folyóiratban közölt kétrészes írást, mondhatni: megsemmisítő(nek szánt) kritikáját a freudizmusról , Freud, vagy egy illúzió eredete" címmel, amelyben azt hangoztatja, hogy a marxizmus világképe - melyben a lét határozza meg a tudatot - és a pszichoanalízis világképe - a tudattalan a meghatározó - egymással összeegyeztethetetlen (PÁLÓCZI 1948). Hermann Imre azonnal deklarálta, hogy ő pszichoanalitikus és marxista egyszerre, de ezt csupán magánlevélben tehette meg, ugyanis a Forum nem volt hajlandó közölni az írásait." Majd Tariska István pszichiáter megszólalása következett, akit a londoni Mentálhigiéniai Kongresszuson szerzett tapasztalatai győztek meg arról, hogy a freudizmus valójában , az imperializmus házi pszichológiája" - ezt kifejtő írását szintén a Forum közölte (TARISKA 1948). Ennek nyomán a Magyar Pszichoanalitikai Egyesület képviseletében Gimesné Hajdu Lili és Hermann Imre levelet írtak Lukács Györgynek, a folyóirat szerkesztőségi tagjának. Ebben leszögezik, hogy egyesületük a Párt útmutatásait kívánja követni, és az analitikusok egyébként mindig fasisztaellenesek voltak. Lukács válasza mélységes csalódást okozott. Szerinte ugyanis az, hogy valaki a múlt rendszerrel szemben állt, korántsem jelenti azt, hogy a jelenben ne számíthatna az ellenség eszk6zének.”* Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pszichoanalitikusok felett megfújták a hallalit. Az az állítás, hogy a Freud által javasolt kezelési mód kóklerség, sőt az imperialisták eszköze a népi demokrácia elleni harcban, nem csupán markáns közéleti, szakmai állásfoglalásokban jelent meg. A közvélemény áthangolását jelzi például az is, hogy 1948-ban a hazai színházakban is fel-felbukkant a pszichoanalitikus alakja, nem éppen a legkedvezőbb színben: Gádor Béla rádióbohózatában a hangsúlyozottan pszichoanalitikus orvos neve: Dr. Csapödö;” a Madäch Szinhäzban Pongräcz Imre „feherkamäsnis, monoklis vidéki pszichoanalitikus ficsur”-alakitasat dicsérte a kritika;*° Illyes Gyula első színdarabjának, a Lélekbúvárnak hőse ügyeskedő és rosszindulatú pszichoanalitikus, aki a nép félrevezetésén munkálkodik. Utóbbi akkor sem szá7 Hermann Imre &s Me£rei Ferenc levelei (kézirat). Idézi BoRGos -ERős - LITVÁN 2006: 265. »® — A levélváltást idézi: SZŐKE 1992b. # A Szabad Nép rádióműsora, 1948. jan. 29.-febr. 1. Szabad Nép 1948. január 23. 6(18). Melléklet, 3. 30 Két bolond egy par. Kis Ujsdg 1948. december 17. 2(290). 6.
