A pszichoanalízis egyre nagyobb teret hódított: részt kapott az egyetemi
képzésben, ? a gyermeknevelésben, sőt a bűnöző, csavargó kiskorúak gondo¬
zásában is: 1948-ban a budapesti rendőrség gyermekvédelmi osztályt szer¬
vezett, ahol , rendőrnők és pszichoanalitikusok igyekeznek megmenteni a
tarsadalom kis kivetettjeit.”™*
A pszichoanalízishez való odafordulással párhuzamosan - részben azzal
összefüggésben - felfokozott érdeklődés mutatkozott a pszichológia, pszichi¬
átria iránt: tervbe került, és sok esetben megvalósult a szakterület szélesebb
körben történő alkalmazása, illetve addig működő intézményeinek reformja.
A közoktatás-politika a pszichológiára alapozva tervezett átfogó reformokat,
a háború előtt csak periférikus szerephez jutó kutatóintézetek állami támo¬
gatással működhettek.? 1947-ben a Népjóléti Minisztérium és a Magyar Or¬
vosok Szabad Szakszervezete nagyszabású ankétot rendezett, ahol megfogal¬
mazódott a pszichiátriai ellátás reformjának igénye, a mentálhigiénés ellátás
és a társadalmi önismeret fontossága. Hasonló szellemben még ugyanebben
az évben újjáalakult az 1936-ban szerveződött Lelki Egészségvédelmi Szö¬
vetség, amely folyóirat megjelentetését is tervezte, a Jövő Embere címmel.
Az anyag ugyan összeállt, de 1948-ban már csak a kefelenyomat láthatott
napvilágot, az is a szemétkosärban végezve - majd onnan gondos kezek ál¬
tal kiemelve, az utékorra hagyomänyozva -,* de nem valósulhattak meg az
1947-es ankét során tervezettek sem (bár a megállapítások jelentőségét jelzi,
hogy a konferencia anyagát több mint 60 év múltán újra megjelentették, a
mai pszichiáter szakemberek kommentárjaival) (HARMATTA - SZŐNYI 2010).
1948 a fordulat évének számított: elsősorban a hazai politikai életben, de a
fordulat a pszicho-szakmák, a pszichoterápia szempontjából is gyökeres vál¬
tozást hozott.
Korántsem állíthatjuk, hogy 1945 és 1948 között egyöntetű lelkesedés kí¬
sérte volna a magyar társadalomban a pszichológia, a pszichoanalízis koráb¬
biaknál nagyobb szerephez jutását. Már az említett — politikai szempontból
mégoly ártalmatlannak tűnő - Bolyai-könyvvel kapcsolatban is megjelentek
bíráló hangok. Pálóczi Horváth György 1945-ös kritikájában kifogásolta,
hogy , a mélylélektan kilép az amúgy sokak által kétségbevont területéről":
vagyis a társadalomtudományok területére tévedt; ráadásul a szerző az idea¬
lista és materialista filozófiára egyaránt hivatkozik, a , társadalmi valóságot"
pedig tagadja: összességében ez a pszichohistóriai írás helytelen világkép felé
vezeti olvasóit (PÁLÓCZI 1947). Egy évvel később Gálócsi György hasonló