Az Egyesület háborúhoz köthető veszteségei jelentősek voltak: az 1939-ben
nyilvántartott 28 teljes jogú magyar egyesületi tag mintegy egynegyede -—
az anschlusstól és a magyarországi zsidótörvényektől indíttatva - emigrálni
kényszerült, szinte ugyanannyian pedig elhunytak (koncentrációs táborban,
vagy a nyilas vérengzések következtében).? A könyvtár viszont épségben
maradt, és a túlélők sem tétlenkedtek: , Budapest még alig ocsúdott fel a vi¬
harból, mikor az emberi ösztönök és cselekedetek legpontosabb ismerői: a
pszichoanalitikusok már megkezdték munkájukat" (ANTAL 1945: 6). Ez nem
csupán annyit jelentett, hogy a lehető leghamarabb folytatták rendelésüket
(például a stekeli analitikus Rapaport Sámuel már 1945. április 15-től fo¬
gadott betegeket).? Nem is elégedtek meg az egyesületen belüli munkával,
vagyis a tagságnak szóló előadásokkal, beszámolókkal, melyeket változatos
témákban tartottak: az esetmegbeszéléseken, pszichoterápiás elméleti és
technikai kérdéseken, külföldi terápiás újdonságokon túl gyakori volt a kö¬
zelmúlt eseményeinek, nehéz élményeinek megértését, feldolgozásának segí¬
tését célzó tematika megjelenése (MÉSZÁROS 2019: 316-317). (Hasonló kér¬
dések akkoriban az Egyesült Államok analitikusait is foglalkoztatták, azzal
a különbséggel, hogy ott nem honfittársaik, hanem Németország , néplelkét"
elemezve kerestek magyarázatokat, és terveztek kezelést.) " Ujra bekapcso¬
lódhattak a nemzetközi pszichoanalitikus közösség munkájába, publikáltak,
konferencián vettek részt (HERMANN 1947).
Az analitikusok nem maradtak a szakma berkein belül: a háború rémsé¬
geit gyógyítandó, amint lehetett, küldetésszerűen a nagyközönség elé járul¬
tak ismeretterjesztő előadásaikkal. 1945. április 11-én Hermann Alice a Ma¬
gyar Nők Demokratikus Szövetségében nőnap alkalmából tartott előadást, a
, Milyen lelki sérüléseket okozott az elmúlt év" címmel." Május 19-én és 26¬
án , Lelki tömegfertőzések" címmel ankétot rendezett az Állami Gyermek¬
lélektani Intézet, a más szakmából érkezett hozzászólók mellett természete¬
2 NEMES 1985; MÉSZÁROS 2019: 314. Nemes 8 pszichoanalitikus áldozatról beszél (Pethőné Kardos
Erzsébet, Pfeifer Zsigmond, Dukes Géza, Eisler M. János, id. Gimes Miklós, Kerényi János, Révész
László, Sugár Miklós), míg 1945 júliusában Hermann Imre csak kettőről emlékezik meg, ugyanis ő
csak a teljes jogú tagokat vette számba, és feltehetően még nem volt végleges ismerete a többiek sor¬
sáról. Ld. Antal Gábor: Az éhezés a legdöntőbb emberi élmény: állapítják meg a pszihoanalitikusok
[sic!]. Magyar Nemzet 1945. július 26. 1(71), 6.
3 Hirdetések. Népszava 1945. április 15. 73(67). 6.
4 Hevesi Endre: Gyégyithaté-e Németország? Harminc amerikai orvos rendelője. Magyar Nemzet
1945. június 19. 1(39). 3.
5 Hirek. Szabad Sz6 1945.aprilis 8. 47(11). 6.