Oldal 14 [14]
12 e Élettörténet és pszichoterápia
nemzetközi egyesület titkári szerepét is betöltötte. A politikai és gazdasági
események - a háború, a zavaros viszonyok és az infláció - és a személyes
tragédiák azonban nem segítették az ígéretes terveket. Tószegi Freund 1920¬
ban, mindössze negyvenévesen elhunyt, a tervezett létesítmények egy része
pedig Berlinben és Bécsben alakult meg (FERENCZI 1923, FREUD 1920; HID¬
VÉGI 1997).
A magyar főváros pszichoanalitikus központ jellege átmenetileg - rövid
időre - mégis megvalósulni látszott: a Tanácsköztársaság idején, pontosab¬
ban 1919 áprilisában a pszichoanalízis tanszéket kapott a budapesti egye¬
temen, méghozzá a világon elsőként. Ferenczit tanszékvezetővé és a leendő
klinika igazgatójává nevezték ki. Ez az intézményesülés volt az a siker az
új tudomány történetében, amelyről Freud azt írta: erről nem is álmodtak.
Az álom azonban nem tartott sokáig: 1919. augusztus elsején, amikor az új
professzor megkezdte hathetes szabadságát, a tanácskormány lemondott
(ERŐS 2009; ERŐS 2011). Ferenczi kinevezése, a tanszék és a tervezett klini¬
ka természetesen füstbe ment, hamarosan az orvosegyesületből is kizárták
(Kiss - KAPRONCZAY 1986). Ferenczi a kedvezőtlen körülmények nyomán
-— és talán vetélytársa, Ernest Jones brit analitikus sugalmazására - 1919 ok¬
tóberében, utóbbi javára lemondott a nemzetközi egyesület elnöki jogköré¬
ről. Budapest nemzetközi jelentősége a pszichoanalitikus életben jelentősen
csökkent. A pszichoanalízis visszaszorult a magánpraxis keretei közé, de a
magyar analitikusok így sem érezték biztonságosnak a működésüket: egy ré¬
szük külföldre távozott, megvalósult a magyar analitikusok első emigrációs
hulláma." 1919 és 1925 között hat egyesületi tag — az 1919-es tagság csaknem
egyharmada - elhagyta az országot, és nyolc leendő analitikus is inkább a
külföldi képződést választotta, leginkább Bécset és Berlint. Közülük többen
világhírű szakemberekké váltak, például Melanie Klein, Schönberger Margit
(Margaret Mahler), Alexander Ferenc (Franz Alexander) vagy Radó Sándor
(Sandor Rado) (MÉSZÁROS 2008: 74). A mozgalom központja tehát egyértel¬
műen nyugatabbra tolódott.
A magyarországi pszichoanalízis minden nehezítő körülmény és veszte¬
ség ellenére azonban tovább élt, sőt hamarosan, az 1920-as évek közepétől
új virágkora kezdődött. A Ferenczi vezette társaságot hamarosan budapesti
iskolának nevezték, és nem csupán azért, mert a magyar fővárosban műkö¬
dött, hanem azért, mert ez a közösség pszichoanalitikus elméleti és gyakorla¬
ti szempontból is sajátos jelleget mutatott. A pszichoterápia hatótényezőjének
nem csupán a korrekt értelmezést és az annak nyomán keletkező intellektu¬
u
Természetesen nem csupán az analitikusok döntöttek az emigráció, de legalábbis az ideiglenes eltá¬
vozás mellett, számos kiváló tehetségű, később nemzetközi szinten is nagy karriert befutó értelmi¬
ségi hagyta el ekkor Magyarországot. Lásd: ERŐS 2013.