Seite 14 [14]
OCR
12 = ISKOLASKORU GYERMEKEK EGESZSEGMAGATARTASA tén rámutat a családok és a tanulók életében bekövetkező változásokra. Szemléltetésül az előző példánál maradva, a 7. osztályra a lányok, és a 11. osztályra a fiúk körében nő meg ugrásszerűen az iskolai feladatokat nyomasztónak érző tanulók aránya. A fejezeteket a teljes kép kialakítása érdekében érdemes összevetni. Például az egészségügyi ajánlásoknak megfelelő fizikai aktivitást mutató fiatalok aránya kedvezően alakult 2002 óta, ugyanakkor még most is csak minden ötödik tanulónál áll fenn ez a helyzet (Németh, 2023, jelen kötet). Mindez azonban nem tudta ellensúlyozni azt, hogy a túlsúllyal rendelkező tanulók aránya majdnem megduplázódott húsz év alatt (Várnai g Németh, 2023, jelen kötet). Az adatok értelmezését, az összefüggések és mintázatok felismerését segítik az összefoglalók és a kötet végén a különösen izgalmas szakmapolitikai ajánlások (Felvinczi et al., 2023, jelen kötet). A HBSC-kutatás lefedi azokat a viselkedéses témaköröket, amelyeket hagyományosan fontosnak tartunk az egészség szempontjából, így a táplálkozást, fizikai aktivitást, szerhasználatot, alkoholfogyasztást, dohányzást, szexuális magatartást. A HBSC-kutatásban újabban kiterjedtebben gyűjtenek adatokat a potenciálisan addiktív viselkedésformákról és a szociális médiával összefüggő viselkedésekről és tapasztalatokról is. Ezeken azonban túlmegy a kutatás, mert jelentős mértékben vannak jelen a tanulók mentális egészségét meghatározó témakörök (például hangulat, kortárs bántalmazás), valamint az iskoláskorúak egészségét meghatározó kontextuális változók is (például családi és iskolai kapcsolatok, alvás, iskolai stressz). Figyelemre méltó adat, hogy a magukat kitűnő egészségi állapotúnak megítélők aránya nagymértékben csökkent 2002 és 2022 között, ami párhuzamba állítható a többnyire a stresszel összefüggő pszichoszomatikus tünetekről beszámolók arányának növekedésével. 2022-ben a tanulóknak több mint a fele számolt be heti két vagy több ilyen tünetről (Várnai g Németh, 2023, jelen kötet). Mindez óhatatlanul felhívja az olvasó figyelmét az iskolai mentális egészség és a stresszkezelés fejlesztésének fontosságára is. A jelen kutatási jelentés mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy felvessen témákat, és adatokkal lássa el a gyermekek és a jövő népesség egészségével foglalkozó szakmai, szakmapolitikai és hétköznapi diskurzusokat annak reményében, hogy meglássuk, milyen változások szükségesek ahhoz, hogy a gyermekek boldogabbak és egészségesebb legyenek, és később ilyen felnőtt is váljon belőlük. Ezt a kutatási jelentést éppen ezért mindenkinek ajánlom alapos tanulmányozásra és megvitatásra. Urban Robert PhD DSc egészségpszichológus, egyetemi tanár
