Seite 14 [14]
12 = ISKOLASKORU GYERMEKEK EGESZSEGMAGATARTASA
tén rámutat a családok és a tanulók életében bekövetkező változásokra. Szem¬
léltetésül az előző példánál maradva, a 7. osztályra a lányok, és a 11. osztályra
a fiúk körében nő meg ugrásszerűen az iskolai feladatokat nyomasztónak érző
tanulók aránya. A fejezeteket a teljes kép kialakítása érdekében érdemes össze¬
vetni. Például az egészségügyi ajánlásoknak megfelelő fizikai aktivitást mutató
fiatalok aránya kedvezően alakult 2002 óta, ugyanakkor még most is csak min¬
den ötödik tanulónál áll fenn ez a helyzet (Németh, 2023, jelen kötet). Mindez
azonban nem tudta ellensúlyozni azt, hogy a túlsúllyal rendelkező tanulók ará¬
nya majdnem megduplázódott húsz év alatt (Várnai g Németh, 2023, jelen
kötet). Az adatok értelmezését, az összefüggések és mintázatok felismerését
segítik az összefoglalók és a kötet végén a különösen izgalmas szakmapolitikai
ajánlások (Felvinczi et al., 2023, jelen kötet).
A HBSC-kutatás lefedi azokat a viselkedéses témaköröket, amelyeket hagyo¬
mányosan fontosnak tartunk az egészség szempontjából, így a táplálkozást, fi¬
zikai aktivitást, szerhasználatot, alkoholfogyasztást, dohányzást, szexuális ma¬
gatartást. A HBSC-kutatásban újabban kiterjedtebben gyűjtenek adatokat
a potenciálisan addiktív viselkedésformákról és a szociális médiával összefüggő
viselkedésekről és tapasztalatokról is. Ezeken azonban túlmegy a kutatás, mert
jelentős mértékben vannak jelen a tanulók mentális egészségét meghatározó
témakörök (például hangulat, kortárs bántalmazás), valamint az iskoláskorúak
egészségét meghatározó kontextuális változók is (például családi és iskolai kap¬
csolatok, alvás, iskolai stressz). Figyelemre méltó adat, hogy a magukat kitűnő
egészségi állapotúnak megítélők aránya nagymértékben csökkent 2002 és 2022
között, ami párhuzamba állítható a többnyire a stresszel összefüggő pszichoszo¬
matikus tünetekről beszámolók arányának növekedésével. 2022-ben a tanulók¬
nak több mint a fele számolt be heti két vagy több ilyen tünetről (Várnai g
Németh, 2023, jelen kötet). Mindez óhatatlanul felhívja az olvasó figyelmét az
iskolai mentális egészség és a stresszkezelés fejlesztésének fontosságára is.
A jelen kutatási jelentés mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy felvessen
témákat, és adatokkal lássa el a gyermekek és a jövő népesség egészségével
foglalkozó szakmai, szakmapolitikai és hétköznapi diskurzusokat annak re¬
ményében, hogy meglássuk, milyen változások szükségesek ahhoz, hogy
a gyermekek boldogabbak és egészségesebb legyenek, és később ilyen felnőtt is
váljon belőlük. Ezt a kutatási jelentést éppen ezért mindenkinek ajánlom ala¬
pos tanulmányozásra és megvitatásra.
Urban Robert PhD DSc
egészségpszichológus, egyetemi tanár