Mint a velencei San Marco öratornyän, a padovai Torre dell’ Orologio &s a mantovai
Palazzo della Ragione öratornyänak szämlapjän, ahol lätszanak a holdfäzisok, kö¬
rülötte a hold ciklusának napjai, utána körben a hónapok és az állatövi jegyek, csak
itt a Holdnak a Nappal közös kisebbik óralapján. Lásd a 253. oldal képei.
A sarkanyfej (caput draconis) és a sirkanyfarok (cauda draconis) csillagászati, illetve
asztrolégiai terminusok, a Nap és a Hold pályájának felkelő és lenyugvó metszés¬
pontját jelölik. Az előbbi a felszálló vagy északi holdcsomépont, ahonnan a Hold az
ekliptika fölé emelkedik. Az utóbbi a leszálló vagy déli holdcsomópont, ahonnan a
Hold az ekliptika alá süllyed.
...orientium gradus signorum. — Butler fordítása homályos: , the gradient movement
of the constellations”. Poliziano: Lezters, 273.
Ovidius: Heroides, XVII, 130. Saját fordításom.
Poliziano arról a késő antik kéziratról beszél, amelyet olykor Vergilius Romanusként
neveznek meg, s amely ma a Biblioteca Apostolica Vaticana Vat. lat. 3867. jelölésű
kódexe.
Azaz Rómában, a Vatikáni Könyvtárban.
Vergilius: Eclogae, V, 67; V, 79; Georgica, I, 198; II, 398-399. Lakatos Istvan fordi¬
tasa.
Anio (régebbi neve: Anien) folyó Latiumban, amely Tibur (ma Tivoli) mellett folyt
el, és a Tiberisbe ömlött, ma Teverone.
Narses Kr. u. 6. századi perzsa örmény származású hadvezér (eunuch), aki Iustinianus
számára visszafoglalta és kormányozta Itäliät.
Quntilianus: Institutio oratoria, I, 7, 5.
Vergilius: Eclogae, II, 29; III, 66; IV, 36; V, 90; VI, 63; X, 35; X, 45. Sajat fordita¬
saim.
Egy Rómában tevékenykedő, Pomponio Leto köreihez tartozó humanista felvett
neve, a kérdés levélben érkezett.
Tudniillik Vergilius Ec/ogáiba.
Vergilius: Ec/ogae, IV, 48. Lakatos István fordítása.
Vergilius: Ec/ogae, VI, 18. Lakatos István fordítása.
Pomponio Leto. Lásd, I, 15—18. levél.
Görög szólásmondás, amely azon alapult, hogy Athénban, Pallas Athéné városában
az istennő szent állata, a bagoly igen gyakori madár volt. Magyar megfelelője: , Du¬
nába vizet hordani."
Plautus: Amphitryon, 1-2.
Tragikus módon éppen a szerzőjük égette el őket, lásd a levél bevezetőjét.