Oldal 300 [300]
OCR
IV. KÖNYV Levelezés Iacopo Antiquarival A Korinthoszi földszoros. Ezt a híres levelet részletesen, bár Polizianóval szemben meglehetősen ellenségesen targyalta Peter Godman: From Poliziano to Machiavelli: Florentine Humanism in the High Renaissance, Princeton, Princeton University Press, 1998, 3-30. Vergilius: Aeneis, II, 10. Lakatos István fordítása. Itt Jézusra utal. [...] zamen ne seniori suo foret minus obseguens — itt a seniori háromféle értelmezést enged meg: az első szó szerinti: ,a nála idősebbnek"; a második lehet a görög npeoßbtepog (presbiter, pap) tükörfordítása (lásd Du Bois alias Franciscus Silvius kommentárjai Poliziano összegyűjtött műveinek 1519-es kiadásában, melyet Josse Bade alias Jodocus Badius Ascensius adott ki); a harmadik a volgare szóhasználatában az Urra utal: senior - Signore. A fordításban ezt választottam, mivel a pap személye korábban is Jézust képviselte Lorenzo beszédében. Experientissimus — jelenthetné azt is, hogy , nagy tapasztalattal rendelkezik", a szöveg később azonban inkább ezt a jelentést indokolja meg: , aki mindent megpróbál, kísérletezik". Inexpertum. Lásd az előbbi jegyzetet. Temptabat. Lásd az előbbi jegyzeteket. Pakolást. Poliziano görög kifejezest latinizält: &nidena — amit valamire rátesznek, külső alkalmazás. Szóhasználatából Lorenzo legalább annyira ráismert, mint hangjáról, így az ezután következő félmondat — agniza ille statim voce — egyaránt érthető úgy, hogy , hangomat felismerve" vagy ,a szóhasználatból rám ismerve", hiszen a vox egyaránt jelent "hangot és 'szöt”. Mind Pico, mind Poliziano hatalmas könyvtárral rendelkezett, amelyekben rendkívül ritka és igen értékes kódexek is helyet kaptak. Lorenzo a családi hagyományhoz híven maga is gyűjtötte az antik szerzők még lappangó műveit és az azokról készült másolatokat. Természetesen ezekről újabb másolatok készültek, amelyek barátai könyvtáraiba is bekerültek. Poliziano maga is számos alkalommal részt vett ilyen kódexbeszerző körutakon Lorenzo megbízásából, többek között Lorenzo halála előtt egy évvel, 1491-ben is egy hasonló körútra indult Észak-Itáliába: Bolognában, Ferrarában, Padovában és Velencében kutatott további kéziratok után a Medici-könyvtár számára. Így e tréfa lényege, hogy , sohanapján, kiskedden”, hiszen egy végtelen feladatról van szó. Girolamo Savonarola (1452-1498) ferrarai származású dominikánus szerzetes, a híres tudós és orvos, Michele Savonarola unokája. Pico Girolamót Padovában hallotta prédikálni, és Lorenzót arra kérte, járjon közben, hogy a dominikánusok firenzei rendházában, a San Marco-kolostorban tölthesse be a rendházfőnök tisztét. Így került egy korábbi tartózkodása után vissza Savonarola Firenzébe, ahol az egyház reformját és a hívek életmódjának megtisztítását hirdette. Lorenzo halála után Savonarola befolyása Firenzében rendkívül megerősödött, gyakorlatilag a saját vezérletével teokráciát igyekezett kiépíteni. Rómát ostorozó beszédei miatt azonban 298
