Oldal 300 [300]
IV. KÖNYV
Levelezés Iacopo Antiquarival
A Korinthoszi földszoros.
Ezt a híres levelet részletesen, bár Polizianóval szemben meglehetősen ellenségesen
targyalta Peter Godman: From Poliziano to Machiavelli: Florentine Humanism in the
High Renaissance, Princeton, Princeton University Press, 1998, 3-30.
Vergilius: Aeneis, II, 10. Lakatos István fordítása.
Itt Jézusra utal.
[...] zamen ne seniori suo foret minus obseguens — itt a seniori háromféle értelmezést
enged meg: az első szó szerinti: ,a nála idősebbnek"; a második lehet a görög
npeoßbtepog (presbiter, pap) tükörfordítása (lásd Du Bois alias Franciscus Silvius
kommentárjai Poliziano összegyűjtött műveinek 1519-es kiadásában, melyet Josse
Bade alias Jodocus Badius Ascensius adott ki); a harmadik a volgare szóhasználatá¬
ban az Urra utal: senior - Signore. A fordításban ezt választottam, mivel a pap sze¬
mélye korábban is Jézust képviselte Lorenzo beszédében.
Experientissimus — jelenthetné azt is, hogy , nagy tapasztalattal rendelkezik", a szö¬
veg később azonban inkább ezt a jelentést indokolja meg: , aki mindent megpróbál,
kísérletezik".
Inexpertum. Lásd az előbbi jegyzetet.
Temptabat. Lásd az előbbi jegyzeteket.
Pakolást. Poliziano görög kifejezest latinizält: &nidena — amit valamire rátesznek,
külső alkalmazás. Szóhasználatából Lorenzo legalább annyira ráismert, mint hang¬
járól, így az ezután következő félmondat — agniza ille statim voce — egyaránt érthető
úgy, hogy , hangomat felismerve" vagy ,a szóhasználatból rám ismerve", hiszen a
vox egyaránt jelent "hangot és 'szöt”.
Mind Pico, mind Poliziano hatalmas könyvtárral rendelkezett, amelyekben rend¬
kívül ritka és igen értékes kódexek is helyet kaptak. Lorenzo a családi hagyomány¬
hoz híven maga is gyűjtötte az antik szerzők még lappangó műveit és az azokról
készült másolatokat. Természetesen ezekről újabb másolatok készültek, amelyek
barátai könyvtáraiba is bekerültek. Poliziano maga is számos alkalommal részt vett
ilyen kódexbeszerző körutakon Lorenzo megbízásából, többek között Lorenzo
halála előtt egy évvel, 1491-ben is egy hasonló körútra indult Észak-Itáliába: Bo¬
lognában, Ferrarában, Padovában és Velencében kutatott további kéziratok után a
Medici-könyvtár számára. Így e tréfa lényege, hogy , sohanapján, kiskedden”, hiszen
egy végtelen feladatról van szó.
Girolamo Savonarola (1452-1498) ferrarai származású dominikánus szerzetes, a
híres tudós és orvos, Michele Savonarola unokája. Pico Girolamót Padovában hal¬
lotta prédikálni, és Lorenzót arra kérte, járjon közben, hogy a dominikánusok fi¬
renzei rendházában, a San Marco-kolostorban tölthesse be a rendházfőnök tisztét.
Így került egy korábbi tartózkodása után vissza Savonarola Firenzébe, ahol az
egyház reformját és a hívek életmódjának megtisztítását hirdette. Lorenzo halála
után Savonarola befolyása Firenzében rendkívül megerősödött, gyakorlatilag a saját
vezérletével teokráciát igyekezett kiépíteni. Rómát ostorozó beszédei miatt azonban
298