Oldal 296 [296]
A levél első két kérdése Cicero Catilina elleni beszédei drámai hangulatát idézi fel:
Ubinam gentium sumus? Quam rem publicam habemus? (In Catilinam, I, 4.)
Eletrajza szerint Aisópos, amikor őt a rabszolgapiacon árulták, a két előtte levő
rabszolga közül az egyik, amikor megkérdezték, mit tud, azt felelte, bármit, a másik
meg, hogy mindent, így Aisópos, amikor rákerült a sor, azt mondta, az előtte levők
neki semmit nem hagytak, így ő nem tud semmit.
Itt a latinban olyan szerkezet van (accusativus cum infinitivo), amelyet valóban
félre lehetett volna érteni, ezért a magyarázkodás.
Vergilius: Aeneis, 103-104. Saját fordításom.
Horatius: Ars poetica, 50, ahol a neologizmusokról beszél. Bede Anna fordítása.
Sciolus. Ez a kifejezés is ritka a klasszikus latinban, bár pl. Jeromos használja a leve¬
leiben. A reneszánsz invektívákban gyakorivá vált.
Quintilianus: Institutio oratoria, XII, 10, 69.
Demades (Kr. e. 380-318) athéni szénok és demagég, Démosthenés politikai ellen¬
fele.
Plutarchos: Démosthenés, 8, 3, ahol azonban a massaliai utazó, Pytheas (Kr. e. 350
— ?) bírálja a szónokot.
Aischinés (Kr. e. 389—314) görög államférfi, egyike a tíz attikai szónoknak.
Tacitus: Dialogus de oratoribus, 18 (ámbár az első kritikát Cicero mondja Calvusról
és nem forditva); Quintilianus: Institutio oratoria, XII, 10, 12-14.
Ovidius: Remedia amoris, 389-391 Atirata.
Levél Cassandra Fedeléhez
Lasd Lisa Jardine: ,,O Decus Italiae Virgo, or the Myth of the Learned Lady in the
Renaissance”, The Historical Journal, vol. 28, 1985/4, 799-819. Vergilius: Aeneis, XI,
508-509. Lakatos Istvan forditasa; Turnus sz6l a harcos Camillahoz.
A pythia Apollón delphoi templomában a jóslatadáskor transzba eső papné tisztsé¬
ge volt. Aspasia Periklés élettársa, majd gyermekük megszületése után felesége,
szónoklatot oktatott Athénban. Sókratés is említést tesz nemcsak beszélgetésükről,
de Aspasia egyik beszédéről is, Platón Menexenosában (235e—236d, 249c-e). Szintén
Sókratés számol be Platón Lakomajäban (201d-212b) Diotimäröl, aki Erös daimön¬
természetét bizonyította be Sókratés számára.
E költőnők közül csak a lesbosi Sapphó és a boiótiai Tanagrában élt Korinna verse¬
it és töredékeit ismerjük jelentősebb számban. A többiektől csak néhány töredék
maradt fenn, de a kortársaik megemlékeznek róluk, és Poliziano is említi őket a
költészet történetét tárgyaló, egyik egyetemi kurzusát bevezető Muzricia című tan¬
költeményében.
Cornelia és Laelia ékesszólásáról és műveltségéről lásd Cicero: Bruzus, 211. Hortensiáét
illetően lásd Valerius Maximus: Factorum et dictorum memorabilium libri IX, VIII,
3, 3; Appianos: Historia Romana (Rémaika), IV, 32—34.
Vergilius: Aeneis, I, 493, az amazonok királynőjéről, Penthesileáról. Lakatos István
fordításának átirata.
294