Page 286 [286]
OCR
194. 195. 196. 197. 198. 199. minden ágát felölelték és megalapozták, enciklopédikus igénnyel foglalta össze bennük kora és az elődök, főként Hippokratés (azaz a hippokratési corpus) eredményeit, akitkommentált is. Bár tekintélyét Paracelsustól kezdve megrengették az újabb kutatások, főként a keringési rendszert illetően, a XIX. század közepéig művei döntő részét képezték az orvosképzésnek. Véronigue Boudon-Millot: Galien de Pergame, Paris, Les Belles Lettres, 2012, IX. fej., 295-324; Frazer-Imregh Monika: Galénos, az orvos-filozéfus a testnedvekrél és a fekete epérdl, Orpheus Noster, X. évf., 2018/4, 73-97. Latin nevén ifjabb Johannes Serapio arab orvos (Ibn Sarabi, XII. sz.), széles korben elterjedt orvosságos kézikönyve a Liber aggregatus in medicinis simplicibus, amelynek első latin nyelvű nyomtatott kiadása nem az 1479-es, velencei, ahogy Butler írja (Poliziano: Lezters 332), hanem az 1473-as milánói. Lásd Frederick G. Meyer — Emily W. Emmart Trueblood - John Lewis Heller: The Great Herban of Leonard Fuchs, Stanford, Stanford University Press, 1999, 790. Serapio mtivének Padova fejedelme számára készített olasz fordítása Carrarai füveskönyv címen terjedt el. A hibák listája valószínűleg külön lapokon vagy füzetben szerepelt, és Leoniceno az általa kiadott levélváltásba sem vette bele. Minden bizonnyal ez volt a magva vagy esetleg a végleges szövege Leoniceno De Plinii et aliorum in medicina erroribus című művének. Lásd az előző levél jegyzeteit. E levelezést illetően lásd: Frazer-Imregh Monika: , Ki remélhet magának nagyobb isteni segítséget?" Angelo Poliziano vigaszlevele Gioviano Pontanóhoz Ferrante király halála alkalmával, Antikvitás €5 Reneszánsz, 3. évf., 2020/6, 43-68. https:// doi.org/10.14232/antikren.2020.6.43-68 https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/ antikrene/article/view/34201. (Letöltés: 2022. november 13.) Levél Gioviano Pontanóhoz I. Aragóniai Ferdinánd (Valencia, 1423. június 2. — Nápoly, 1494. január 25.). II. Alfonz (Nápoly, 1448. november 4. — Messina, 1495. december 18.) Ferrante és Isabella di Chiaromonte elsőszülött fia. Anyja halálakor megörökölte földbirtokait és a jogot Jeruzsálem trónjára. 1465-ben Nápolyban feleségül vette Ippolita Maria Sforza milánói hercegnőt. 1467-ben húszévesen Velence ellenében Firenzét támogatva hadi sikereivel hírnevet szerzett, Colleonin is felülkerekedve. 1481-ben a törököt űzte ki Otrantóból (magyar segítséggel). 1482-ben a ferrarai háborúban a pápai állam ellen vonulva vereséget szenvedett Roberto Malatesta seregétől. 1485-ben véresen leverte az Aragóniaiak ellen szövetkező bárók összeesküvését. Apját 1494ben követte a trónon, de VIII. Károly francia király itáliai hadjárata után uralma nem tartott egy évnél tovább. Rossz előjelektől gyötörve lemondott a trónról fia, Ferdinánd javára, és Szicíliába menekült, ahol egy kolostorba visszavonulva halt meg. II. Ferdinand (1467/69-1496). Aragöniai Frigyes (1452-1504), I. Ferdinánd nápolyi király harmadik (második életben maradt) fia, aki unokaöccse, II. Ferdinánd halála után IV. Frigyes néven lépett Nápoly trónjára. 284
