Seite 284 [284]
OCR
28-tól május 3-ig a plebejus aedilisek által megrendezett, pásztori tematikájú, féktelen és orgiasztikus szertartásokkal teli ünnepségsorozata volt, amelyeken megengedett volt a pajzánság, a tréfák és a nagy ivaszatok. Ovidius: Fasti, V, 332-376. Plutarchos: Moralia, 985-992, „Bruta animalia ratione uti” (Loeb, vol. 12, 492-533). A TpiXAXog letezö ferfinev ugyan a görögben (pl. Xenophónnak az apját és a fiát is így hívták), de az eredeti jelentése: sertés, hízó. Poliziano nemcsak Lorenzo de" Medici fiainak nevelője volt, hanem 1480-tól a firenzei egyetem, a Studio Fiorentino oktatója is. Karystos — város Euboiában vagy Lakóniában. Pausanias: VI, 10, 2. Glaukost az apja vitte el az olimpiai játékokra, hogy öklözőként benevezze, mert a saját szemével látta, hogy a fiú az öklét használta, hogy a kicsorbult ekét helyrekalapálja. Amikor a fiú tapasztalatlansága miatt már-már veszített, buzdításként bekiabálva emlékeztette tettére, így tudott győzni végül. Az óriási erejű Antaios Libya királya volt, Poseidón és Gaia fia, aki minden idegent birkózásra hívott ki és megölt. Ha elfáradt, anyját, a földet kellett megérintenie, így újult meg ereje. Héraklés úgy tudta legyézni, hogy folemelte. Apollodéros: Bibliothéka, II, 5, 11. Thersités Homeros Iliasänak Il. énekében jelenik meg mint notórius gyalázkodó (a 212. sortól), ahol Agamemnónt igyekszik nevetség tárgyává tenni, de Odysseus elhallgattatja. Gúnyolódásának utolsó célpontja Achilleus volt, aki beleszeretett az általa legyőzött és megölt amazonba, Penthesileiába, ezért Achilleus vele is végzett. Apollodóros: Kivonat a Mitológiából, V, 1. Nestor az [/iasban végig mint ékesszóló és bölcs tanácsadó tűnik fel. Vergilius: Aeneis, V, 754. Saját fordításom, Lakatos István ihletése nyomán. Vergilius: Aeneis, I, 78-79. Saját fordításom. Az említett jegyzet elveszett, Leoniceno azonban kiadta Polizianónak ezt a levelét a saját válaszával együtt, amely eredetileg jóval hosszabb volt az itt következő, II, 7-es levélnél, ezzel a címmel: De Plinii et aliorum in medicina erroribus, amely első ízben Ferrarában, 1492. december 18-án jelent meg, és széles körű vitát szított Plinius megbízhatóságát illetően. A latin nevén Avicennaként ismert Pur-e Sina, ismertebb nevén Ibn Sina (980 k. —1037) arabul író, perzsa származású orvos, filozófus. A Ficino által a De viza három könyvében legtöbbet idézett művei: orvosi kézikönyve, a Liber canonis, a De viribus cordis és a De animalibus. Filozófiai munkásságáról lásd Bányai Ferenc: Lélek, kozmosz és istenbizonyítékok Ibn Sina gondolatrendszerében, Orpheus Noster, X. évf., 2018/4, 54—72. A vitáról részletesebben lásd Frazer-Imregh Monika: Tévedett-e id. Plinius? — Angelo Poliziano és Niccolo Leoniceno vitája a Naturalis historia egy helyéről, in Tóth Orsolya — Takács László (szerk.): Az antik nevelés és öröksége. Az Ókortudományi Társaság Debreceni és Piliscsabai Tagozatának konferenciája (2020. október 21—22.), Debrecen, Debreceni Egyetem, 2022, 112—135. Valójában a mályvavirágúak közé tartozó szuhar két válfajáról van szó. Beatriz Guzmán - Pablo Vargas: , Historical biogeography and character evolution of Cistaceae (Malvales) based on analysis of plastid rbcL and trnL-trnF sequences, 282
