Seite 284 [284]
28-tól május 3-ig a plebejus aedilisek által megrendezett, pásztori tematikájú, fék¬
telen és orgiasztikus szertartásokkal teli ünnepségsorozata volt, amelyeken megen¬
gedett volt a pajzánság, a tréfák és a nagy ivaszatok. Ovidius: Fasti, V, 332-376.
Plutarchos: Moralia, 985-992, „Bruta animalia ratione uti” (Loeb, vol. 12, 492-533).
A TpiXAXog letezö ferfinev ugyan a görögben (pl. Xenophónnak az apját és a fiát is
így hívták), de az eredeti jelentése: sertés, hízó.
Poliziano nemcsak Lorenzo de" Medici fiainak nevelője volt, hanem 1480-tól a fi¬
renzei egyetem, a Studio Fiorentino oktatója is.
Karystos — város Euboiában vagy Lakóniában.
Pausanias: VI, 10, 2. Glaukost az apja vitte el az olimpiai játékokra, hogy öklözőként
benevezze, mert a saját szemével látta, hogy a fiú az öklét használta, hogy a kicsorbult
ekét helyrekalapálja. Amikor a fiú tapasztalatlansága miatt már-már veszített, buz¬
dításként bekiabálva emlékeztette tettére, így tudott győzni végül.
Az óriási erejű Antaios Libya királya volt, Poseidón és Gaia fia, aki minden idegent
birkózásra hívott ki és megölt. Ha elfáradt, anyját, a földet kellett megérintenie, így
újult meg ereje. Héraklés úgy tudta legyézni, hogy folemelte. Apollodéros: Bibliothéka,
II, 5, 11.
Thersités Homeros Iliasänak Il. énekében jelenik meg mint notórius gyalázkodó (a
212. sortól), ahol Agamemnónt igyekszik nevetség tárgyává tenni, de Odysseus el¬
hallgattatja. Gúnyolódásának utolsó célpontja Achilleus volt, aki beleszeretett az
általa legyőzött és megölt amazonba, Penthesileiába, ezért Achilleus vele is végzett.
Apollodóros: Kivonat a Mitológiából, V, 1.
Nestor az [/iasban végig mint ékesszóló és bölcs tanácsadó tűnik fel.
Vergilius: Aeneis, V, 754. Saját fordításom, Lakatos István ihletése nyomán.
Vergilius: Aeneis, I, 78-79. Saját fordításom.
Az említett jegyzet elveszett, Leoniceno azonban kiadta Polizianónak ezt a levelét
a saját válaszával együtt, amely eredetileg jóval hosszabb volt az itt következő, II,
7-es levélnél, ezzel a címmel: De Plinii et aliorum in medicina erroribus, amely első
ízben Ferrarában, 1492. december 18-án jelent meg, és széles körű vitát szított Pli¬
nius megbízhatóságát illetően.
A latin nevén Avicennaként ismert Pur-e Sina, ismertebb nevén Ibn Sina (980 k.
—1037) arabul író, perzsa származású orvos, filozófus. A Ficino által a De viza három
könyvében legtöbbet idézett művei: orvosi kézikönyve, a Liber canonis, a De viribus
cordis és a De animalibus. Filozófiai munkásságáról lásd Bányai Ferenc: Lélek, koz¬
mosz és istenbizonyítékok Ibn Sina gondolatrendszerében, Orpheus Noster, X. évf.,
2018/4, 54—72.
A vitáról részletesebben lásd Frazer-Imregh Monika: Tévedett-e id. Plinius? — Angelo
Poliziano és Niccolo Leoniceno vitája a Naturalis historia egy helyéről, in Tóth
Orsolya — Takács László (szerk.): Az antik nevelés és öröksége. Az Ókortudományi
Társaság Debreceni és Piliscsabai Tagozatának konferenciája (2020. október 21—22.),
Debrecen, Debreceni Egyetem, 2022, 112—135.
Valójában a mályvavirágúak közé tartozó szuhar két válfajáról van szó. Beat¬
riz Guzmán - Pablo Vargas: , Historical biogeography and character evolution of
Cistaceae (Malvales) based on analysis of plastid rbcL and trnL-trnF sequences,
282