Oldal 246 [246]
OCR
mint Grimanitól, amelyeket nagyreményű ifjakként tíz évvel ezelőtt küldtetek nekem — nem méltatlanok arra, hogy mintegy magvakként pihenjenek, amelyek termését most le is arattátok. Tehát ahogyan a szerelmesek gondosan megőrzik a szívük választottjától kapott apró ajándékokat (például gyűrűt, láncot, zsebkendőt vagy akár ibolyát, néha rózsát, kis virágszálat), úgy én a te leveleidet és amelyeket Grimanitól kaptam, igaz szeretetetek legkedvesebb zálogait, nemcsak hogy nem hagyom porosodni, de gyakran előveszem, felolvasom hol magamnak, hol barátaimnak, és így frissítem fel az emléküket, így idézem fel ragaszkodásotokat, a lehető leggyakrabban. Ezért a tőled nyert valamiféle jogom révén arra kérlek, ne hanyagold el azt a szolgálatodat, hogy írsz nekem, amelynek gyümölcsét oly nagyra értékelem. Hanem amikor komolyabb tevékenységeid megengedik a pihenőt, akkor azt a pihenőt rám pazarold kérlek, és legalább szabadidőd egy részét szánd reám. Tartozol ennyivel szeretetemnek, s bizonyára tartozol ezzel emberiességednek. 6. Örömmel tölt el, hogy Domenico Grimani a követséget nagyon becsületesen látja el. Mindazonáltal azt kívánom, hogy minél hamarabb épségben visszatérhessen hozzád, hogy ne legyen túl sokáig távol a múzsáktól, és hogy amikor visszatért, üdvözöld, "? öleld kebledre és gratulálhass neki (nemcsak a saját nevedben, de az én nevemben is) a köztársaság ügyeinek nagyszerű intézése révén méltán megérdemelt dicséreteihez. Azután amikor csak tudod, engem egyedül képviselj a számára adott jelentésedben a kísérőivel való tennivalói hosszú sorában. 7. A kézirattal kapcsolatban egyáltalán nem sürgetlek. Akkor tévednék inkább, ha úgy gondolnám, hogy ügyemet rád kell testálnom. Csak annyit mondanék el mindenképpen, hogy nagyon szeretném, hogy szívesen elolvasnám, nagyon vigyáznék rá, s azután híven visszaküldeném neked. 8. Giovanni Pico della Mirandola, mint a tudósok társulatának egyfajta Rosciusa, "9 gondolom, szintén válaszolni fog a leveledre, amelyet természetesen nagy örömmel fogadott. Velem együtt szívébe zárt téged és Grimanit, kitörölhetetlenül. Mindkettőtök dicséretét zengi mindenütt, mindenféle alkalomból, és hát sosincs híján az ilyen alkalmaknak. 9. Én bizony felolvastam leveledet Lorenzo de" Medicinek, és elmeséltem neki az egész álneves történetet, amin jót nevetett. De azért leszidott, hogy miért nem vezettelek el benneteket a házába akár akaratotok ellenére is, miután felismertelek titeket, hogy tetszésetek szerint meg tudjátok tekinteni a régi, faragványokkal díszített vázákat és féldrágaköveket, merthogy azt mondtátok, szeretnétek ezt tenni. Azt mondtam erre, nem érek fel kettővel. Mert a közmondás szerint is , még Herkules sem küzd kettő ellen7"."" De kedvel mindkettőtöket, támogatja terveiteket és kutatásaitokat. Olyan férfi ő, aki egyszemélyben minden nagyszerű és dicső dologra született, nevelkedett, 244
