Page 224 [224]
OCR
Lorenzo még megszólította: , Az áldásodat kérem atyám, mielőtt itt hagysz minket!" Azzal lehajtotta fejét, és arcában és egész alakjában a jámbor vallásosság képét mintázta meg, majd emlékezetből annak szavaira és imáira adott feleleteket szép sorjában. Kicsit sem rendült meg barátainak gyászától, amit azok már nem lepleztek tovább, hanem nyílt utat adtak neki. Azt lehetne mondani, hogy mindenki számára kimondhatatlan volt a halála, kivéve magát Lorenzót; annyira nem adta semmi jelét a fájdalomnak, a zavarnak, a bánatnak, s lelkének szokásos fegyelmezettségét, állhatatosságát, higgadtságát, nagyságát utolsó leheletéig megőrizte. 10. Az orvosok mindazonáltal még mindig jelen voltak, s hogy ne tűnjék olybá, hogy semmit sem csinálnak, nagy igyekezettel gyötörték a beteget. ÖO mégsem vetett meg és nem utasított el semmit, amit elébe hoztak, nem mintha az édes élet reménye csábította volna, hanem azért, nehogy bárki érzéseit is megsértse, miközben haldoklik. Olyan bátran kitartott a végsőkig, hogy még a saját halálával kapcsolatban is tréfálkozott, úgyhogy amikor valaki ételt adott neki, majd megkérdezte, hogy ízlett-e, azt válaszolta: , A hogyan a haldoklónak szokott." 11. Ezután mindenkit gyengéden megölelt, és bocsánatot kért, ha esetleg valaki számára a betegsége miatt nehezen elviselhető vagy terhes lett volna, majd magát teljesen az utolsó kenetnek és távozó lelke ajánlásának szentelte. Aztán a pap elkezdte felolvasni az evangéliumi történetet, azt tudniillik, mely a Krisztusra mért kínzásokat beszéli el, amelynek láthatóan minden szavát, minden mondatát felismerte: hol ajkait hangtalanul mozgatva, hol bágyadt szemét felemelve, közben kézmozdulatokkal kísérve. Végül szemeit folytonosan egy gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott kis ezüstfeszületre szegezve, s azt olykor megcsókolva lehelte ki lelkét. 12. Minden tekintetben kiválónak született, s kormányzásában a szerencse szelének fordulatait vitorlájának ide-oda fordításával úgy szabályozta," hogy nem lehet eldönteni, vajon a kedvező helyzetekben tűnt-e állhatatosabbnak vagy a csapások idején higgadtabbnak és mértéktartóbbnak. Hatalmas lángesze oly könnyed és mély belátású volt, hogy mások nagyszerűnek tartják, ha valaki kiválóságra tesz szert egyes dolgokban, ő minden téren ugyanúgy kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Mert úgy hiszem, jól tudja mindenki, hogy az egyenesség, az igazságosság és a hit Lorenzo de’ Medici szívét és lelkét mint legdrágább otthonát és szentélyét választotta ki magának. Hogy mennyire barátságos, emberséges és kedves volt, azt az egész nép és minden rend iránta érzett rendkívüli jóindulata mutatta meg. Ám mindezek között bizonyára bőkezűsége és nemeslelkűsége tűnt ki a leginkább, ami őt szinte halhatatlan dicsőséggel az istenek közé emelte, jóllehet ő maga semmit 222
