Seite 216 [216]
OCR
fájdalmamat azonban nem csillapítja semmi, és úgy érzek, ahogyan a friss sebbel szokott történni (minél inkább beheged, annál inkább fáj). Ebben a tanulmányaidat ért hatalmas csapásban és szerencsétlenségben viszont látom, mit kérnék tőled; abban viszont bizonytalan vagyok, hogy mit érhetek el. Mindazonáltal azt fogom tenni, ami a közös gyász alkalmával megszokott. Tehát Lorenzo boldog emlékére könyörögve kérlek, miután valamennyire letörölted könnyeidet, írd meg részletesen, lelkében milyen félelemmel távozott, és előtte mit mondott hozzátartozóinak (nem kétlem, hogy mindkettőnk vigasztalására egész, ragyogó érdemekkel teli élete valamikor a te virrasztásaidnak köszönhetően fennmarad majd az utókor számára), milyen temetési szertartással és hová temették, és milyen búcsúztató beszédeket mondtak fölötte. Elj boldogul! Milánó, 1492. április 14. II. Angelo Poliziano barátjának, Jacopo Antiguarinak 1. Megszokott dolog, hogy amikor valaki kissé megkésve válaszol barátai levelére, bokros teendőire hivatkozik." Én viszont, midőn nem postafordultával írok neked, nem annyira elfoglaltságaimnak rovom fel ezt (ámbár nem vagyok híján ezeknek), mint annak a keserves fájdalomnak, amit annak a férfinak a távozása okozott, akinek a támogatása révén nemrég az egyik legszerencsésebb bölcsészprofesszor voltam, s mások is annak tartottak. Most tehát, hogy meghalt az, aki egyetlen előmozdítója volt tudós erőfeszítéseimnek, kihunyt bennem az írás vágya is, s a régiség tanulmányozása okozta öröm és tettvágy is szinte teljesen ellankadt. 2. , Azonban a vágy ha szivedben e szörnyű / Történetre olyan nagy, """ hallani kívánod, miként viselte magát e férfi élete végső óráiban, jóllehet a sírás környékez, s a visszaemlékezéstől mintegy a fájdalom felidézésétől visszariad és megrémül lelkem, mégis erőt veszek magamon, és eleget teszek őszinte és tiszteletreméltó akaratodnak, amelynek nem maradhatok és nem is szeretnék adósa lenni a köztünk létrejött barátság miatt. Hisz valóban, a magam számára is műveletlennek és faragatlannak tűnnék, ha tőled, aki oly jelentős férfi vagy, s mnunkáim után oly lelkesen érdeklődsz, bármit megtagadni merészelnék. Ám minthogy a téma, amiről azt kéred, hogy írjak neked, olyan jellegű, hogy könnyebb a lélek csendes érzékelésével és szemlélődéssel 214
