Oldal 210 [210]
OCR
a magaménak véljem azt, ami isteni adománynak köszönhető, vagy hogy magam az emberi nem fölé emeljem. Végül azzal zárod leveled, hogy láthatóan nagy reménnyel vagy inkább várakozással vagy tanulmányaim és írásaim iránt. En bizony, hogy kendőzetlenül kimondjam, úgy érzem, abba a gyanúba keveredtem előtted, hogy túlságosan mohón szomjazom a dicsőségre azért, mert azokat a leveleket, amelyeket néhány hónappal ezelőtt tudós férfiaktól kaptam, másolatban nyomban elküldtem Bernardo Riccinek, hogy mutassa meg neked azokat." 2. Am hogyilyen dőreséget cselekedjem, az nem az én akaratomból történt, hanem Bernardo, e kiváló ifjú szinte folytonos esedezése vett rá, aki túlságosan rajong értem, s azt állította, hogy te is fölöttébb szeretnéd, sőt nyomatékosan kéred ezt. Tehát nem azért, hogy a népszerűségre törekedjem, ami távol áll természetemtől, hanem hogy a barátaim kedvében járjak, akik ítéletére mindig rábíztam magam, sorban elküldözgettem az egymás után érkező leveleket, de nem felejtettem el, hogy azok nem felesküdött tanúktól, hanem hízelgő barátaimtól valók. Kérdésedet illetően pedig, hogy milyen arccal vettem azokat kézhez, bevallom, nagy örömmel, így szoktam ugyanis, ha barátoktól, ráadásul tudósoktól érkeznek. Egyébként ezt szoktam gondolni magamban: ha az, aki dicsér, téved, oda kell figyelnem, hogy másodszor ne tévedjen, és közben hálát kell adnom neki. Ha pedig egyáltalán nem téved, akkor vagy nem csap be, és így jelentékenyebb vagyok annál, mint amilyennek látom magam, vagy ha becsap, akkor azért csap be, hogy így lelkesítsen, vagy megnyerjen magának, vagy hogy kinevessen. Ezek közül az első üdvös számomra, a második nincs ellenemre, a harmadik pedig nem szokott egy baráttal megesni. Ezért hát gondolatmenetemet úgy összegezném, hogy vagy én nem vagyok olyan tudós, ahogyan ők vélik (vagy csak mondják), vagy tényleg olyan vagyok, amilyennek beállítanak. Azonban mivel senki sem lehet tudós, hacsak nem tűnik annak a maga számára is (hiszen a tudós ember első feltétele, hogy ismeri önmagát), " én viszont nem tűnök tudósnak a magam számára, amiből az következik, hogy egyáltalán nem vagyok tudós."! Am ha nem fognám fel, hogy isteni ajándék maga ez a tény, hogy én nem tévedek abban, amiben, úgy vélem, a legtöbben tévednek, a többieknél is nagyobb tévedésbe esnék. 3. Bevallom, felnevettem annál a résznél, amikor arra intesz, ne emeljem magam az emberi nem fölé, hogy tudniillik fennállhat ez a veszély nálam, aki még csak a betűvetéssel bajlódom. Bizonyos tudományokhoz pedig, amelyek a filozófia segédtudományai, még csak hozzá sem nyúltam, mivel azoknak, akik minden tudományt és minden bölcsességet elzártak előlünk, gyakran emlegetett e mondása: elménk éle úgy áll azok előtt a dolgok előtt, 208
