Page 206 [206]
OCR
XXII. Angelo Poliziano barátjának, Iacopo Antiguarinak üdvözletét küldi 1. Hazugsággal vádolsz, mert legutóbbi levelemben stílusodat és műveltségedet túlságosan dicsértem egy nagy tudású férfi előtt. Ezt azonban mégis olyan tudós módon teszed, hogy ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel vádolsz, teljesen fel is mentesz engem, aminek következtében számomra mi sem bizonyítja jobban állításom helyességét, mint hogy te olyan ékesszólóan hányod a szememre. Hacsak nem azért vagyok erre kevéssé szavahihető tanú (mert bizony tanú vagyok, nem méltató), mert a rólad szóló bizonyságra csak utaltam, de nem foglaltam bele levelembe. Mégis gondolj bele, milyen nehéz feladat szavakkal felérni érdemeidhez, amelyek annyira túlszárnyalják a hihető mértéket, hogy még te sem fogadod el őket, aki már korábban bizonyságot adtál róluk. 2. Azt illetően pedig, hogy engem Giovanni Pico della Mirandolával, Girolamo Donatóval és Ermolao Barbaróval egy lapon említesz, akik olyan jelentős férfiak az egész irodalomban, amilyenekre már régtől fogva nem emlékszem, úgy vélném, bolondozol velem, ha nem lennék teljesen meggyőződve arról, hogy csak irántam való túlságos szereteted miatt tévedsz, amiről Platón azt mondja, hogy ítéleteiben vakká teszi az embert.?? Egyébként én tudom magamról, hogy legalább annyira nem lehet engem velük sem tehetségben, sem tanultságban összevetni, mint amennyire származásomat vagy vagyonomat illetően sem. 3. Amit a hatalommal kapcsolatban említesz, ezt majd eldönti a vakszerencse. Vagy ha van némi hely a nagy dolgokban kívánságom és óhajom számára, bárcsak azoknál maradna, akik arra a lehető legméltóbbak. 4. Pico barátom különösen becsül téged, de nem annyira az én szavaim, mint inkább a te leveleid alapján, sőt most, míg ezt a válaszomat fogalmazom neked, ő éppen azokat olvassa és másoltatja magának. De annak is nagyon örül, hogy Girolamo Donatót hozzá hasonlóan méltányolod. Továbbá hogy te és Barbaro megtaláltátok a közös hangot, arról úgy véli, ez nemcsak kettőtök között, de a közjó számára is kedvező dolog. Ugyanő szinte vetélkedik velem abban, hogy ki kedvel téged jobban, ebben tudniillik senkinek sem hagyom, hogy megelőzzön. Ezért kérlek, hogy irántad való ragaszkodásom fejében Calcót bármilyen rendelkezésedre álló eszközzel tartsd meg örökre patrónusomnak, ha ebbe belemegy, vagy ha azt jobban szeretné, hatalmas barátomnak." Élj boldogul! Firenze, 1489. december 29. 204
