Oldal 198 [198]
OCR
4. Én valójában úgy mutatok rá Domizio hibáira, mintha az utazók figyelmét hívnám fel, hogy mi vár rájuk, ettől még talán nem tűnik olybá, hogy megfeledkezem az emberszeretetről. Sőt inkább, ahogyan már nemcsak remélhetem, de a tapasztalataim alapján úgy tűnik, meg is tudom ítélni, talán e bírálatommal valamivel többet segíthetek élete emlékének, mint mások az elnézésükkel. Tegyük hozzá, hogy híres példaképeinkkel is ez történt; hacsak nem valaki számára Horatius nem elég tekintéllyel bíró szerző, aki Enniusra, Plautusra, Luciliusra, Dosseniusra és a régi költők egész seregére sújtott le, bármennyire is nem tetszett a sokaságnak. És hát Gellius is, nem fékezetlen nyelvvel ment neki Senecának""" Nem ugyanő ellen szavaz Ouintilianus isP"" Nem támadja-e Ptolemaios Marinost,** Strabón Eratosthenést, 9 Galénos Ihessalost,"" Cicero Hermagorast?"" Végül nem vív-e meg minden filozófiai iskola leginkább az elődeivel? És amiatt sem szoktak senkit megkímélni, hogy maga helyett a közügy érdekében fáradozik. , De azok súlyosabb kérdések. Elismerem. Ám a kevésbé súlyosakban ez miért nem lehetséges? Platón, a filozófusok fejedelme, minden magasztaló bevezetés nélkül azt mondja Aischylosról, a legnagyobb tragédiaíróról (ha hihetünk Aristophanésnek), hogy fecseg, csak mert egy apró részletben eltért Homérostól. 5. Mindazonáltal én sem kárhoztattam Domizio teljesítményét egészében. Azonban úgy véltem, mint a társaságunkba tartozó embert, a kritika mérlegén semmiképpen nem szabad hanyagul vizsgálni, amitől általában eltekintettem volna, ha nem gondoltam volna róla, hogy komolyan kell őt venni. És í így tűnt számomra igazán helyesnek akkor, amikor ezen eltűnődtem. Mindazonáltal, ha te nem értesz vele egyet, akkor szíves örömest változtatok szokásomon, akinek a tekintélye számomra mindig súlyos érvként esik latba, ahogyan ezzel tartozom is. Más egyebet ebben a dologban nem tehetek, a példányokat mindenüvé kiszállították, méghozzá többet, mint amennyit bármi módon át lehetne dolgozni. Azt szeretném kérni tőled, hogy amennyire megmaradt jóindulatod engedi, velem kapcsolatban kegyesen mindkét álláspontot képviseld, "? és mint tudós férfi segíts a nem egészen tudatlan férfinak. Ékesszólásod varázsával érd el, hogy mások szemében oly színben tűnjek fel, hogy a Domizio elleni harcot (ha így akarod nevezni) nem a szemtelen és rosszindulatú becsmérlésre való indíttatásból vállaltam fel, hanem legjobb ismereteim szerint egyszerűen az igazságra és alaposságra törekvő józan ész diktálta így számomra. Ha ezt megtennéd, az nagyon ösztönzően hatna számomra, hogy más egyebetis kiadjak, amiken itthon dolgozom, s remélhetőleg ezek sem lesznek kevésbé kidolgozottak a korábbiaknál. Élj boldogul! Giovanni Pico della Mirandola, aki senki máshoz nem hasonlítható, megkért, hogy adjam át számodra üdvözletét. Firenze, 1489. november 30. 196
