Seite 194 [194]
OCR
2. Jobban szeretném, ha holtában nem mennél neki oly gyakran Domiziónak, 5 hiszen már eltávozott az élők sorából. Mert amennyire képes volt rá, előmozdította az irodalom ügyét. Az elsők között igyekezett leverni a port és a penészt az ókori szerzőkről, és ha tovább élt volna, napról napra csiszoltabb** dolgokat állított volna elő a Polizianóval való versengésben, vagy az ő példájára. Mindazonáltal gondolom, nem másként ütöd-vágod, mint olyan embert, akinek példát kellene mutatnia." Mint tudod, igen korán ragadta el őt a halál," és bizonyára szándékában állt kijavítani mindazt, amit kissé elhamarkodottan esetleg elhibázott. Célszerűbb, ha a filozófia jelöltje, mint te mondod, vagy ahogy én, nagy öregje, "" mások hibáit a megjelölt helyeken kimutatja, nevüket azonban megkíméli. Ebben az esetben azonban kissé tanácstalan vagyok, hiszen ha nincs ott senki, akihez az ember láthatóan a beszédét intézhetné, akkor az az általános vélekedés szerint szellemharc vagy a képzeletünk alakjai elleni küzdelem. Mindazonáltal, bár e véleményemet illetően habozom és ingadozom, úgy érzem, a következő dologban viszont biztos vagyok: akik segíteni akartak, azokat nem szabad főbenjáró bűnténnyel vádolni. Domizio közülünk való volt, és olyan életművet hagyott hátra, amelynek a hírét nem szabad kikezdeni. 3. Rád az örökkévalóság vár. Megragadtad az üstökét." Szeretném, és emberi jogaimra hivatkozva, kérem téled, hogy noha ebben a Miscellaneddban, amelyet kiadtál, magadnak a cenzurio szerepét szántad, a mű folytatásában, amely már kezedben van (s úgy vélem, sokrétű és tudós), ezredesnek vagy inkább a katonai tábort hátrahagyva helytartónak és fővezérnek tedd meg magad. Hiszen akinek száz fő, akarom mondani fejezet""! tetszett, azok sokkal nagyobb számokban gyönyörködhetnek majd. 1489. november 13.562 XIX. Angelo Poliziano barátjának, Iacopo Antiquarinak üdvözletét küldi 1. Bárcsak a dicséretek, amelyekkel leveledben illetsz, annyira igazak lennének, és a megfontolás, nem pedig a barátság szólna belőlük, hogy engem és másokat is meg tudnál győzni, ahogyan azonnal elfogadtam Lorenzo de" Medici véleményét is (amely mindig nagy súllyal esik a latba) leveledet illetően. Mert míg ez a minden téren kiváló férfi egyfelől a legtöbbre tartja a veled való beszélgetést, másfelől azt állítja, senki nem előz meg téged az irodalom terén 192
