Oldal 184 [184]
OCR
java része feledésbe vesszen azáltal, hogy mindenki visszariad azoktól a kifejezésektől, amelyek mostanáig közönségesen ismeretlenek voltak. Mert odáig fajult a helyzet, hogy még a nagy szerzők nyelvén sem beszélhetünk biztonsággal, minthogy az általánosan nem ismeretes, így hát jobban szeretünk barbár szavakat használni a rómaiak helyett, és jóllehet van otthon búzából sült kenyér, mástól koldult korpakenyeret eszünk. 3. Azt illetően pedig, hogy miközben ékesszólásomat kétségbe vonják, tudásomat elismerik, azért nemcsak hogy nem haragszom, de még hálás is vagyok érte. Kérlek, ne engedd át magad túlságosan irántam való szeretetednek, Fosforo, és ne hidd, hogy kevéssé dicsérnek, amikor Marcus Varróhoz hasonlítva dicsérnek, akiről a régiek szintén úgy vélekedtek, hogy tudománya sokrétű, ékesszólása meg semmilyen. En bizony, Fosforóm, sem ékesszólást nem tulajdonítok magamnak, sem a tudást nem vallom magaménak. Ha Miscellaneámban az ékesszólást nem tekintve mégis valaki számára némileg hozzáértőnek? tűnök, az jó dolog. Sikerrel jártam. Mert ott épp erre törekedtem. Mi haszna lett volna az ékesszólásnak ebben a műben, amelyet nem a meggyőzés, hanem a tanítás céljából állítottam össze? 4. Amit pedig a stílusról írsz, azt mindenképpen igaznak tartom: attól, hogy valami más, nem feltétlenül rosszabb, mivel az ékesszólásnak magának nem egyetlen arca létezik, ? nem egyetlen színe. Innen ered, hogy ezidáig senkit nem tartottak egyhangúlag ékesszólónak, akár azért, mert mindenkinek a saját stílusa tetszik a leginkább, akár azért, mert mindenkit más fajtabeszédmód ragad meg inkább. Gondolj Démosthenésre és Ciceróra. Az előbbi beszédmódja egyesek számára száraz, Démadés"" számára izzadságszagú," Aischinés?? számára (elnézést a kifejezésért) barbár. Az utóbbit Calvus vértelennek és kopottnak tartotta, Brutus szaggatottnak és erőtlennek; valaki más sótlannak és száraznak; ezzel szemben mások dagályosnak és fellengzősnek, nem eléggé tömörnek, túl mértéktelennek és túláradónak; megint mások lapos humorúnak; mások kevéssé hagyományhűnek; némelyek szerint beszédmódja nem elég férfias és babonás, mintha túlságosan ragaszkodna az idegen szabályokhoz." Azonban nem is azért hozom fel ezeket, mintha úgy vélném, velük lehetne összevetni engem. Nem ment el még a józan eszem, Fosforo! De nagy nevekkel kellett élnem, hogy helyrehozzam a gyomrodat. 5. Mert mit mondjak Pico della Mirandoláról? Az irigység már csak ilyen, Fosforo... Ő viszont éljen! Éljen csak, és ne térjen le ezután sem az általa megkezdett útról, hiszen még az irigység is elismeri, hogy nemcsak hogy nem dicsértem túlságosan, de messze nem eléggé!" Mindazonáltal nem 182
