Seite 178 [178]
OCR
azzal, hogy engem maga mellett tartson. , Itt válnak az emberek azzá, amive szeretnenek.” Es ahogy egy levelében írja: , Ez itt a főváros, itt van a székhelyünk, itt dől el minden." Kérdezned sem kell... E szavak mélyen megérintettek, és megerősítettek szándékomban. 4. Ezért, kedves Polizianóm, figyeljünk oda, hogy a sokáig elvesztegetett időt hozzuk helyre, s friss barátságunkat ugyanolyan nagy erővel építsük, amilyen komolynak az indult. Várom minden héten leveledet azon levélhordók révén, akik a Mediciek pénzváltóinak számadásait szállítják. Levelezésünk tárgya nem a köztársaság lesz, amely megsemmisült, nem a birodalom, amelyet mar rég elvesztetttink — efeletti rettenetes fajdalmamban boldogtalanul sinylödöm -,°?” hanem a filozöfla, hogy mikent eljünk jöl es boldogan, híres és dicső tudományaink és művészeteink és azokon a legboldogabb időkön való elmélkedés. Hiszen manapság nincs semmi, amiben a fennkölt lélek a kedvét lelhetné, hacsak nem leled örömed a burgundiaiakban és a hollandokban."? Lásd, hová juttatta a széthúzás a szerencsétlen polgárokat! Vajon a sors akarta így, hogy a semmiből semmi legyen? Azt akarnám, hogy inkább soha ne létezett volna! Jóllehet annyi jelentős műalkotást hagytak ránk azok a férfiak az irodalom terén, a hadtudományban, a művészetekben, az építészetben és végül minden erényben, mégis valahogy nem tudom elviselni ezek elvesztését, hisz a boldogság elvesztése nyomorúságosabb, mint a boldogtalanság, a gyermek elvesztése szörnyűbb, mint a gyermektelenség, a halál rettenetesebb, mint ha meg sem születtünk volna. Kérlek tehát, hogy írj nekem ezekről, ahogy szoktál, kimerítően és ékesszólóan. 5. Lorenzót illetően az egekre kérlek, ne kíméld a fáradságot az érdekemben! Csodálom városod e vezető polgárát és rajongok érte, olyannyira, hogy őt gyakran Pompeius Magnushoz szoktam hasonlítani, habár boldogabb sorsot kívánok és remélek neki. Élj boldogul! Róma, 1485. április 20. XIII. Angelo Poliziano kedves bardtjänak, Lucio Fosforönak, Segni püspökenek üdvözletet küldi 1. Alessandro barätom nem követett el semmilyen hibät, amikor elküldte nekem azt a levelet, amelyet nekem szántál. Nagyobbat vétett volna, amit semmilyen áldozattal nem lehetett volna kiengesztelni, ha irigyelte volna 176
