Seite 172 [172]
OCR
közbenjárásával kap kézhez, ne utasítsa el, hogy szeretettel és jóindulattal válaszoljon, s egyúttal, hogy a hírneves férfiúnak, városa első polgárának, Lorenzo de" Medicinek ajánljon be engem. Már évek óta erősen vágyom arra ugyanis, hogy e nagyszerű és hatalmas barátomnak magamat ajánljam, a hívévé és önként a szolgálatába szegődjek. Élj boldogul! 1485. március 13. XI. Angelo Poliziano Lucio Fosforénak, Segni puspokének üdvözletét küldi 1. Alessandro Cortesi, mindkettőnk jóbarátja, elküldte nekem a hozzá írott leveledet, melyben sok mindent tulajdonítasz nekem, végül megerősíted, hogy az a kívánságod, hogy ő nyerjen meg engem, én pedig Lorenzo de’ Medicit a számodra. Amikor azt a levelet elolvastam, elmondani nem tudom, mennyire örültem." Mert annyira tökéletes volt szóválasztásában, mondatszerkesztésében és szép hangzásában, hogy szinte úgy tűnik, a múzsák diktálták le számodra. Gondold el hát, mennyire el vagyok most telve magammal, és mennyire csodálom magam, hogy a múzsák kanvp@ otopatt [tisztán szóló szája] dicsért.:! Ám attól félek, hogy ezek a te leányzóid úgy vállalták magasztalásomat, ahogy Isokratés Busirist, Thersitést Libanius, Lukianos a legyet, Favorinus meg a negyednapos lazat dicsérte, tudniillik, csak hogy próbára tegyék tehetségüket és megmutassák művészetüket." Hiszen éppen a mesékben a legjobbak, a költésben és az ámításban. Ám szeretném, ha ezúttal igazat szóltak volna. Hisz ki kárhoztatná szívesen a saját vágyait?" Ahogy Cicero mondja, ha ebben tévedek, szívesen tévedek." Hiszen kész haszonnak kell azt tartani, hogy áltatnak bennünket, hiszen még a hamis vélekedés is örömet okozhat számunkra. Tudod, hogy Stratoklés, a szónok, miután az athéniakat csatában legyőzték, de ők még nem tudtak végzetükről, ő a győzelmükről számolt be, s amikor később kiderült az igazság, a méltatlankodó népnek így válaszolt: , Hogy lettem volna igazságtalan veletek — mondta -—, ha általam legalább két napig győztesek voltatok?" Ezért én is hagyom, hogy áltassanak, és amit nagyon szeretnék, hogy igaz legyen, azzal kapcsolatban könnyedén megengedem, hogy igaz. 2. De félretéve a tréfát, veled kapcsolatban így vélekedem, Fosforóm (szívesebben hívlak ugyanis téged Fosforónak, mivel a tudomány területén jeleskedem, és nem , tisztelendő atyámnak", ahogyan a köznép; hiszen az előbbi a tudásodra és műveltségedre, az utóbbi meg a méltóságodra utaló 170
