Seite 172 [172]
közbenjárásával kap kézhez, ne utasítsa el, hogy szeretettel és jóindulattal
válaszoljon, s egyúttal, hogy a hírneves férfiúnak, városa első polgárának,
Lorenzo de" Medicinek ajánljon be engem. Már évek óta erősen vágyom arra
ugyanis, hogy e nagyszerű és hatalmas barátomnak magamat ajánljam, a
hívévé és önként a szolgálatába szegődjek.
Élj boldogul!
1485. március 13.
XI.
Angelo Poliziano Lucio Fosforénak, Segni puspokének üdvözletét küldi
1. Alessandro Cortesi, mindkettőnk jóbarátja, elküldte nekem a hozzá írott
leveledet, melyben sok mindent tulajdonítasz nekem, végül megerősíted,
hogy az a kívánságod, hogy ő nyerjen meg engem, én pedig Lorenzo de’
Medicit a számodra. Amikor azt a levelet elolvastam, elmondani nem tudom,
mennyire örültem." Mert annyira tökéletes volt szóválasztásában, mondat¬
szerkesztésében és szép hangzásában, hogy szinte úgy tűnik, a múzsák
diktálták le számodra. Gondold el hát, mennyire el vagyok most telve ma¬
gammal, és mennyire csodálom magam, hogy a múzsák kanvp@ otopatt
[tisztán szóló szája] dicsért.:! Ám attól félek, hogy ezek a te leányzóid úgy
vállalták magasztalásomat, ahogy Isokratés Busirist, Thersitést Libanius,
Lukianos a legyet, Favorinus meg a negyednapos lazat dicsérte, tudniillik,
csak hogy próbára tegyék tehetségüket és megmutassák művészetüket."
Hiszen éppen a mesékben a legjobbak, a költésben és az ámításban. Ám
szeretném, ha ezúttal igazat szóltak volna. Hisz ki kárhoztatná szívesen a
saját vágyait?" Ahogy Cicero mondja, ha ebben tévedek, szívesen tévedek."
Hiszen kész haszonnak kell azt tartani, hogy áltatnak bennünket, hiszen
még a hamis vélekedés is örömet okozhat számunkra. Tudod, hogy Stratoklés,
a szónok, miután az athéniakat csatában legyőzték, de ők még nem tudtak
végzetükről, ő a győzelmükről számolt be, s amikor később kiderült az
igazság, a méltatlankodó népnek így válaszolt: , Hogy lettem volna igazság¬
talan veletek — mondta -—, ha általam legalább két napig győztesek voltatok?"
Ezért én is hagyom, hogy áltassanak, és amit nagyon szeretnék, hogy igaz
legyen, azzal kapcsolatban könnyedén megengedem, hogy igaz.
2. De félretéve a tréfát, veled kapcsolatban így vélekedem, Fosforóm (szí¬
vesebben hívlak ugyanis téged Fosforónak, mivel a tudomány területén je¬
leskedem, és nem , tisztelendő atyámnak", ahogyan a köznép; hiszen az
előbbi a tudásodra és műveltségedre, az utóbbi meg a méltóságodra utaló
170