Oldal 170 [170]
OCR
ahelyett, hogy bármely szép formával vagy képpel díszítették volna, "? egy-két kivételtől eltekintve: gyermekkoromban Lorenzo Valla, manapság pedig Domizio Calderini.303 Őket nem dicsérni és nem tisztelni véteknek és kegyetlen dolognak tartom. A többieket pedig, ahogyan Cicerónál Antonius vagy Crassus mondja, nem habozom restségük, sőt egyenesen tudatlanságuk miatt kárhoztatni, "9! de még nekik is megbocsátok. Méltányos bíró vagyok ugyanis, mert tudniillik azt, amire képesek voltak, elvégezték. Elvégre nem lehetünk mind Catók vagy Scipiók, vagy Laeliusok, ahogyan Marcus Tullius megállapítja. Ámbár néhányan, ahogyan ugyanő mondja, szerencsés vagy jó természetiiknek köszönhetően a helyes életutat követték, 9 mégis velük együtt úgy vélem, hogy jól tették, akik azt valami módon megkísérelték, még ha nem is jártak sikerrel. Tegyük még hozzá, hogy nem annyira ők tehetnek róla, hanem a kor, hogy színvonalas irodalom és tanárok híjával vagyunk. Hisz ki ne tudná, hogy a város elpusztításától, a birodalom megsemmisítésétől fogva, azóta, hogy Itáliát a barbárok elfoglalták, odaveszett a római ékesszólás, sőt inkább az egész irodalom és minden tudomány? Így tetszett a te Caesarodnak, aki mindent tönkretett és romlásba döntött. 9é 3. De végre-valahára újra feltűnt az értelem, és mint a hamvaiból és faszéndarabokból feléledő tűz, újra felragyogott, ahonnan ők mint lámpások világítottak nekünk. Mivel ez így van, örüljünk tehát századunknak, drága Alessandro, annál is inkább, mert ami páros volt, az paratlan lett. Afviyua-t [találós kérdést] teszek fel neked: én e párosakat páratlanná teszem. Nem érted? Miért nem kérdezed meg Apollót vagy a cumaei szibillát, vagy Ammónt, vagy az etruszkokat, vagy egy jövendőmondót?" Íme, a talány megfejtése: Lorenzo Vallához és Domizio Calderinihez Angelo Polizianót teszem hozzá, és mintegy triumvirátust alkotok belőlük. Eni így érzem, így gondolom, így ítélem, "" a füledbe súgva. Ám legszívesebben kikiáltanám! Mondom, a törvényszéken így nyilatkozom, és minden derék és tudós férfiúnak, sőt inkább az egész földkerekség hallatára felkiáltok: , Ihrákok és szarmaták, geták és britannusok, gyertek, mutatok nektek egy levelet", ahogyan a kiváló költő mondja." 4. Ismered hát, Alessandro, Polizianóról a megítélésem. Es nem szeretném, ha bárki ezt hízelgésnek tudná be, hiszen akik közülük már halottak és már nem hallhatnak, azokat nem tudom megnyerni magamnak, aki még él, azt meg még nem ismerem, bár bevallom, nagyon szeretnék vele találkozni, és a barátság olyan alapjait megvetni, hogy azokat az idők semmilyen igazságtalansága ne tudja eltörölni. Tedd ezt, drága Alessandro, nagyon kérlek, hogy közreműködéseddel teljesülhessen kívánságom, és nyerd meg számomra az irodalom fejedelmét, sőt adj át neki! Magát Polizianót pedig (hallod-e, nagy tudású férfiú? veled van dolgom!) arra kérem, hogy kérésemet, melyet más 168
