Seite 170 [170]
ahelyett, hogy bármely szép formával vagy képpel díszítették volna, "? egy-két
kivételtől eltekintve: gyermekkoromban Lorenzo Valla, manapság pedig
Domizio Calderini.303 Őket nem dicsérni és nem tisztelni véteknek és ke¬
gyetlen dolognak tartom. A többieket pedig, ahogyan Cicerónál Antonius
vagy Crassus mondja, nem habozom restségük, sőt egyenesen tudatlanságuk
miatt kárhoztatni, "9! de még nekik is megbocsátok. Méltányos bíró vagyok
ugyanis, mert tudniillik azt, amire képesek voltak, elvégezték. Elvégre nem
lehetünk mind Catók vagy Scipiók, vagy Laeliusok, ahogyan Marcus Tullius
megállapítja. Ámbár néhányan, ahogyan ugyanő mondja, szerencsés vagy jó
természetiiknek köszönhetően a helyes életutat követték, 9 mégis velük
együtt úgy vélem, hogy jól tették, akik azt valami módon megkísérelték, még
ha nem is jártak sikerrel. Tegyük még hozzá, hogy nem annyira ők tehetnek
róla, hanem a kor, hogy színvonalas irodalom és tanárok híjával vagyunk.
Hisz ki ne tudná, hogy a város elpusztításától, a birodalom megsemmisíté¬
sétől fogva, azóta, hogy Itáliát a barbárok elfoglalták, odaveszett a római
ékesszólás, sőt inkább az egész irodalom és minden tudomány? Így tetszett
a te Caesarodnak, aki mindent tönkretett és romlásba döntött. 9é
3. De végre-valahára újra feltűnt az értelem, és mint a hamvaiból és faszén¬
darabokból feléledő tűz, újra felragyogott, ahonnan ők mint lámpások világí¬
tottak nekünk. Mivel ez így van, örüljünk tehát századunknak, drága Ales¬
sandro, annál is inkább, mert ami páros volt, az paratlan lett. Afviyua-t [találós
kérdést] teszek fel neked: én e párosakat páratlanná teszem. Nem érted? Miért
nem kérdezed meg Apollót vagy a cumaei szibillát, vagy Ammónt, vagy az
etruszkokat, vagy egy jövendőmondót?" Íme, a talány megfejtése: Lorenzo
Vallához és Domizio Calderinihez Angelo Polizianót teszem hozzá, és mint¬
egy triumvirátust alkotok belőlük. Eni így érzem, így gondolom, így ítélem, ""
a füledbe súgva. Ám legszívesebben kikiáltanám! Mondom, a törvényszéken
így nyilatkozom, és minden derék és tudós férfiúnak, sőt inkább az egész föld¬
kerekség hallatára felkiáltok: , Ihrákok és szarmaták, geták és britannusok,
gyertek, mutatok nektek egy levelet", ahogyan a kiváló költő mondja."
4. Ismered hát, Alessandro, Polizianóról a megítélésem. Es nem szeretném,
ha bárki ezt hízelgésnek tudná be, hiszen akik közülük már halottak és már
nem hallhatnak, azokat nem tudom megnyerni magamnak, aki még él, azt
meg még nem ismerem, bár bevallom, nagyon szeretnék vele találkozni, és
a barátság olyan alapjait megvetni, hogy azokat az idők semmilyen igazság¬
talansága ne tudja eltörölni. Tedd ezt, drága Alessandro, nagyon kérlek, hogy
közreműködéseddel teljesülhessen kívánságom, és nyerd meg számomra az
irodalom fejedelmét, sőt adj át neki! Magát Polizianót pedig (hallod-e, nagy
tudású férfiú? veled van dolgom!) arra kérem, hogy kérésemet, melyet más
168