Seite 156 [156]
OCR
távollevőket is jelenlevővé teszi, hacsak nem, hogy saját maguknak tanúsítsa vagy mások számára bizonyítsa kölcsönös szeretetüket. Az őszinte szeretetnek azonban nincs szüksége tanúbizonyságra, mert csupa szem, egy Lynkeus,?"? és olyan, hogy még Mómos ítéletét is megveti az emberi szív helyzetét illetően, ? és nem dicsekszik a köznépnek, mivel a baratok kat’ Enukovpov [Epikuros szerint] elegendé néz6kézonséget jelentenek egymasnak.?” Ugyhogy az irantam való szeretetednek ezt a szinte már babonásnak nevezhető kifejezését is elengedem neked. Van rá ugyanis eszközöm," ráadásul mindig kéznél van, amivel a barátságot lemérhetem: Hekatón szerelmi bájitala, amivel akaratod ellenére is rákényszerithetlek, hogy szeress.2” Ám nem foglak arra buzdítani, hogy fejedelmeidnek beajánlj, viszont azt sem hagyom, hogy figyelmeztess, patrónusodként az én vezetőimnek téged ajánljalak be. Ahová csak te bejutást szerzel, én is követlek, ahol én megragadok, te is ott fogsz kikötni. Mert, ahogy a katonát és a foglyot ugyanaz a lánc köti össze, úgy a barátok igazi párosát egyetlen kapocs tartja együtt. 2. Sóvárogva várjuk az általad immár latinul beszélő Plutarchost, én és ifjú tanítványom is. Cseppet sem kételkedünk abban, hogy tökéletes lesz, már csak azért is, mert így a régi görögök egyikének megfizetheted a őiöakTpa [tanítást], minthogy olyan jól megtanultál tőlük görögül, hogy minden korunkbelit megtaníthatsz rá, és ezt nevezik avtinehapyeiv-nek [a jotétemények viszonzasanak].?” Élj boldogul! V. Ludovico Odasi barátjának, Angelo Polizianónak 1. Itt érkezik hozzád Plutarchos könyvecskéje, amely, ha bármi szépséget ígérne inkább, mint jószándékot, bizony elvörösödne, és a szabatos műveltség műhelyébe csak szégyenlősen lépne be. Ám most vidáman és magabiztosan közelít, inkább emberségedben, mint bármely saját díszében bizakodva. Ennélfogva megérdemli, hogy mint hozzád igyekvő utazót jóindulattal fogadd, s az iparkodót a legnagyobb szeretetben részesítsd. Mert én azt, amit egyébként jelentéktelen, csekély értékű és hitvány ajándéknak véltem, mégsem tartottam méltatlannak arra, hogy rajongásom és tiszteletem zálogaként megtegye ezt az utat. Bárhogy lesz, és bármit is ér, kérve kérlek, jó szándékkal vedd. 2. Tegnapelőtt levelet kaptam Velencéből Ermolao Barbarótól és Pietro Contarinitól, mindketten magas rangú, nagyra becsült és tudós férfiak, amelyben arra kértek, hogy ha levelet írnék neked, adjam át jókívánságaikat. Emlékszem, hogy tavaly ősszel, amikor Velencében voltam, velük együtt rólad mint a legtudósabb emberről beszélgettünk. Ők elmondták, hogy három vagy négy 154
